Éltes Barna: A szakralitás olyan titok, amelyet mindenki valahol őriz
Éltes Barna szakralitás és otthonosság jegyében készült alkotásai láthatók január közepéig Marosvásárhelyen, a Bernády Galériában.
Éltes Barna Sepsiszentgyörgy mellől, Feldobolyból érkezett, ott él, gazdálkodik, egyébként a Székely Nemzeti Múzeum restaurátora és nem mellesleg olyan alkotóművész, aki elsősorban természetes anyagok felhasználásával készíti plasztikáit. Alkotásainak zöme fára alapoz, ezt a sokszínű és nagyon változatos alapanyagot gondolja tovább minden egyes munkában, hisz szobrainak, domborműveinek, táblaképeinek alapanyaga a fa. Kiegészítő elemekként is a természetes anyagok szolgálnak, kivétel azonban a fém, vagy az üveg, ezek kiemelt helyet kapnak ebben a művészetben.
Éltes Barna hosszú ideje indult el ezen az úton, amelynek során fokozatosan leépített minden anyagot, és a fa vált uralkodóvá. Ahogyan az anyag, úgy a mondanivaló is a szakralitás felé irányult. Ugyanakkor a népi jelleg is fontos, amely egy élet-, egy létformát is fémjelez.
A hajlék – ahogy Éltes Barna nevezi – mélységesen meghatározza alkotásait. Formai elemek és a mondanivaló szempontjából is. Az otthonnak, a hajléknak, a biztonságnak a szimbólumai pedig minden egyes plasztikának meghatározói. Jelezze ezt akár a háromszög-alakzatú fedél, a valóban hajlékot idéző alakzat, az ajtó, az ablak, és a szentséget jelző Mária-ikon, vagy a feszületnek bármilyen formája.
A szakrális tér, a hit- és az otthon nyújtotta biztonság, a természethez való visszatérés, akár annak elmei révén, – olyan világot eredményeznek, amely mindenképpen a megnyugvásnak és tisztaságnak egy szigetét hozza létre. Éltes Barna művészete kísérletezés, megtapasztalás révén alakult, amit ő játéknak nevez, ellenben egy olyan kifejezési mód, amely egyedi világot teremt.
Éltes Barna köztérre is szánja fa-szobrait, azzal a kockázattal együtt, a múlandóságát is magában hordozza. Éltes Barna szobrászművésszel beszélgetünk, akinek munkáját nemrég a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészeti díjjal ismerte el. Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
