A hely inspirációs forrásként hat
Ötven éves a Szárhegyi Művésztelep és Alkotótábor
A nyáron az ünneplés és az emlékezés jegyében zajlottak az események az alkotótáborokban, amelyek éppen ezért különlegesek és rendhagyóak voltak. Október 8-9. között pedig jubileumi konferencia zajlott Szárhegyen, amely a művésztelep helyét és szerepét taglalta a 21. században, nemcsak a térségben, hanem a Kárpát-medencében és a világban is. 1974-ben, amikor Szárhegyen alkotótábor létesült, az odalátogató művészek a szabadságot keresték, és meg is találták azt.
Márton Árpád és Gaál András festőművész valamint Zöld Lajos újságíró kezdeményezése egy szabad alkotótér létrehozását célozta, ahol a hatalom, ha lehet, a legkevésbé szóljon bele abba, amit a művészek létrehoznak. A minta Nagybánya volt, és ami megvalósult az akkor, 1990 előtt, valóban a szabad alkotás paradicsomaként volt értelmezhető. Mára Szárhegy olyan művészteleppé nőtte ki magát, amelyet nemzetközi szinten is jegyeznek.
Már nem egy egyhónapos alkotótábor zajlik Szárhegyen, hanem több, kéthetes tábor, különböző karakterrel és temperamentumú művésszel. Fennállásának 50 esztendeje alatt a művésztelepnek több ízben is meg kellett küzdenie létjogosultságáért. Az 1990-es esztendő és az azt követő néhány év vízválasztó volt, utána azonban generáció- és arculatváltás történt. Kisebb-nagyobb zökkenőkkel. A táborvezetők egyénisége azonban mindig is rányomta bélyegét az alkotótáborokra.
Ma a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ égisze alatt működnek az alkotótáborok, a szervezők azonban viszont nem tettek le arról sem, hogy egyszer majd visszakapják a reneszánsz kastélyt, ahol évtizedekig zajlott az alkotómunka.
Töréspontokról, újrakezdésekről beszélgetünk Erőss István képzőművésszel, a Magyar Képzőművészeti Egyetem rektorával, aki több mint tíz évig vezette a KorKép alkotótábort Szárhegyen.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
