Hetven háromszéki diák talált munkát a vakáció idejére, tájékoztatta híradónkat Kelemen Tibor.

A Kovászna megyei Munkaerő Foglalkoztatási Ügynökség vezetője szerint a legtöbb diákmunkát a háromszéki nadrággyárak és egy kábelköteg gyár biztosítja a fiataloknak. Az igazgató hozzátette: a kisebb cégek tulajdonosai saját gyerekeiket, rokonaikat alkalmazták a vakáció idejére. A Munkaerő Ügynökség a nyári vakáció elején 42 Kovászna megyei cégnek küldött tájékoztató levelet a diákmunkával kapcsolatosan. Első körben azokat a cégvezetőket szólították meg, akik már eddig is foglalkoztattak diákokat, a szakiskolák ezekkel kötöttek szerződést szakmai gyakorlatra. Kelemen Tibor szerint idén nincs megszabott pénzkeret, így akár ezer fiatalnak is ki tudnák fizetni a havi 250 lejes támogatást. Az igazgató felhívja a vállalkozók figyelmét, hogy továbbra is alkalmazhatnak diákmunkásokat, törvény szerint középiskolásokat szeptember 15-ig, egyetemistákat október elejéig lehet állami támogatással foglalkoztatni. A 16 és 18 év közti fiataloknak legtöbb hatvan napig lehet állást biztosítani. A kiskorúak szülői beleegyezéssel dolgozhatnak, legtöbb napi 6 órát, a felnőttkorúak pedig 8 órás munkaidőt végezhetnek.

Ugyanakkor Háromszéken 1024 középiskolát, illetve az egyetemet végzett diák igényelt munkanélküli segélyt az elmúlt két hónapban – számolt be híradónknak a Kovászna megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség vezetője.

Kelemen Tibor szerint a havi 400 lej értékű segélyt 950 líceumot-, 12 posztlíceumot és 63 egyetemet végzett diák igényelte és kapta meg. Bár idén országos szinten növekedett a munkanélküli segélyt igénylő végzősök száma, összesen 43.000 diák élt ezzel a lehetőséggel, Kovászna megyében tavalyhoz képest 350-el csökkent a számuk. Munkanélküli segélyre azok jogosultak, akik a gimnázium, szakiskola vagy az egyetem befejezése utáni 60 nap alatt nem találtak végzettségüknek megfelelő munkahelyet. Számukra hat hónapig folyósítják a segélyt, amelynek értéke a minimálbér fele, azaz bruttó 400 lej. Kelemen Tibor rámutatott: Háromszéken főként a nadrággyárak hirdetnek szabad állásokat, ez azonban nem vonzó a fiatalok számára, hiszen sokan szüleiktől azt hallják otthon, hogy ezekben a gyárakban sokat kell dolgozni kevés pénzért. Emiatt nem sikerül betölteni a sepsiszentgyörgyi Kós Károly
szaklíceumban indított textilipari osztályokat sem. Kelemen Tibor úgy véli a probléma megoldása érdekében a nadrággyárak tulajdonosai kellene vonzóbb bérpolitikát alkalmazzanak.

Kovács Zsolt