A szövegcentrikus színház térhódítása
Ivan Viripajev kortárs orosz drámaíró Iráni konferencia című darabjával érkezett Marosvásárhelyre a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház társulata.
Teljesen rendhagyó produkciót látunk, amelyben a hagyományos értelemben vett színházi játék szerepét átveszi a szöveg, a kimondott szavak súlyossága. Bocsárdi László rendező szerint változik a színház szerepe, a közönség kiéhezett a szavakra, a gondolatokra. Viripajev drámája a vallási tradicionalizmust állítja szembe a humanista racionalizmussal, ahogyan maga a szerző fogalmaz: Allah és a Coca Cola szembenállását látjuk benne.
Ennél azonban sokkal többről van szó. Két és fél óra tömény értekezés – hisz konferencián vagyunk – mindenről, ami folyamatosan foglalkoztat bennünket: vallás, politika, Isten léte, az emberi lét értelme, szabadság, elnyomás, szerelem, kultúrtörténet – egy olyan állam apropóján, amely talán a legnagyobb elnyomást gyakorolja a világon polgáraira: és ez Irán. Úgy gondolnánk, hogy Irán csupán ürügy, ám a belső szabadságra a legszebb és legigazabb választ egy iráni versből kapjuk az előadás végén.
Bocsárdi László kettős szereposztásban képzelte el a produkciót, mindegyiknek az intenzitása valamelyest eltérő, hisz a szereplőknek olyannyira át kell lényegülniük, olyannyira meggyőzőnek kell lenniük, hogy óhatatlanul is mindenkiben ott bujkálnak saját indulataik.
Bocsárdi László szerint a kortárs orosz szerzők tapogatják le a legjobban jelenünket, a világ problémáit. Erről szól a Marosvásárhelyen rendezett Csónak, avagy előttünk az özönvíz című produkció is. a következőkben Bocsárdi László rendezővel beszélgetünk az Iráni konferencia című produkcióról, amelyet remélhetőleg minél több városban és fesztiválon sikerül majd bemutatni.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
