Elhallgatott történetek – kései elégtételek

Száz évvel ezelőtt született Dáné Tibor, kolozsvári író, akinek elsősorban ifjúsági művei voltak igen népszerűek, de tudománynépszerűsítő írásai is, no meg scifit és krimit is írt.

A Lector kiadó gondozásában jelent meg idén, immár teljes egészében is, második világháborús emlékeit feldolgozó kötete. A háborús emlékiratok sorozatában két könyve már napvilágot látott, A Tatár-hágó előtere pedig tejessé teszi az emlékezést. A könyv szerkesztője az író unokája, Vallasek Júlia irodalomtörténész, egyetemi tanár.

A kötet másfél évnyit ölel fel egy akkor 21 éves katona életéből, ám a történetmesélés nem követi szigorúan az események időrendi sorrendjét. Éppen ez adja gazdagságát is, hisz az időnkénti elkalandozások rávilágítanak a történelmi események olykor faramuciságára is, de ugyanakkor egyes szereplők élettörténete is kikerekedik belőlük. Így lesz nemcsak háborús emlékirat a könyv, hanem, a szerző szépírói vénája révén, izgalmas és élvezetes olvasmány, annak ellenére is, hogy valóban olykor tragikus események villannak fel a szemünk előtt.

Dáné Tibor, az évtizedek alatt, mindvégig úgy érezte, hogy valahogyan elégtételt kell nyújtania katonatársainak, azoknak is, akik elestek a fronton. Azzal, hogy egyes eseményekről, akár fél évszázad távlatából is, de sikerült hírt adnia, emléket állított nekik. Az események aktualitása hátborzongató, hisz a Tatár-hágó, a mai Ukrajna területén található, ott, ahol jelenleg is háború dúl.

Vallasek Júliával, a szerző unokájával, egyben a kötet szerkesztőjével beszélget Szuszámi Zsuzsa.