
Az embertelenség, az ember műve
Beszélgetés Visky András íróval, dramaturggal.
Tavaly jelent meg a Jelenkor kiadó gondozásában Visky András: Kitelepítés című regénye, amely, azóta számtalan sikerlistát vezet és az év könyve címet is elnyerte már. A kötetet szinte minden erdélyi nagyvárosban bemutatták, könyvvásárok és író-olvasó találkozók keretében.
Legegyszerűbb megfogalmazása szerint családregény lenne, ellenben nagyon sok mindent ötvöz ez a több száz oldalas kötet: a második világháborút követő évtizedek Romániájának politikai korrajzát, a rendszer szempontjából veszélyesnek ítélt emberek, értelmiségiek deportálását, a munkatáborok világát, olyan nyelvi bravúrral, amely egy 6-7 éves fiú szemszögéből tele van rácsodálkozással, természetes gyermeki naivsággal, kíváncsisággal és az emberekbe vetett mérhetetlen hittel és szeretettel.
Visky András egyfajta bibliának is nevezi ezt a kötetet, amelynek struktúrája is hasonlatos a Szentíráséhoz. Miután lelkész édesapját 22 évre bebörtönözték és teljes vagyonelkobzásra ítélték, a családot, az édesanyát és hét gyerekkel, a Bărăgan-ba deportálták, olyan munkatáborokba, ahol a későn érkezőknek már barakk sem jutott, csupán földbe vájt viskók. Ezekben a táborokban, a szenvedés és éhezés közepette egy párhuzamos világ alakult ki, a száműzött értelmiség és nemzetiségek békés és kreatív szellemi, bajtársias együttélése.
A következőkben Visky András íróval, dramaturggal beszélgetünk a Kitelepítés című regényről.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa