“Lelkemben hálával és lassan az ünnepre hangolódva minden idők egyik legnépszerűbb és talán a legszebb karácsonyi énekét a ,,Csendes éjt” gondoltam újra klasszikus gitárra és énekre.

Nyolc évesen, amikor a vasérckályha mellett énekeltük a nagyszüleim kisházában, még nem igazán foglalkoztatott a dal szövege, üzenete, de már akkor éreztem a belőle áradó nyugodtságot, a békét, a meghittséget és a szeretetet.

Ezek az emlékek meghatározóak, végig kísérnek egy életen át, nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Remélem, hogy a kislányomnak is továbbadhatom ezeket az emlékeket, érzéseket.” – ily módon engedi útjára a már sokunk ajkát elhagyó, és lelkünket tápláló eredeti és sajátos feldolgozását Kováts Anna Tünde zenész, a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanára.

A mai Jó reggelt, Erdély!-ben a dal körül forgó, már-már archetipizálódott személyes emlékekről, a zenész egyszerűségre való törekvéséről, a kritikához való hozzáállásról beszélgettünk.