Bár a világot egy suhintásra megváltoztatni nem lehet -és talán nem is kell-, annak egy-egy szeletét kiragadva, sajátos anomáliái mellé egy felkiáltójelet helyezni időnként szükségszerű. Bizonyos értelemben ezt hivatott képviselni a művészet: ha visszatekintünk annak történelmi párhuzamaira, és nagyító alá vesszük azt, ahogyan a háborús, járvány- és válsághelyzetekkel összefonódva, azokat kontextualizálva, érzékeny katalizátora tud lenni egy-egy kollektív vagy egyéni traumának, felfokozódhat annak jelentősége, fontossága is mindennapi életünkben.  

Ugyanennek a fordítottja is igaz: több szempontból is veszélyhelyzetben van a kulturális szféra napjainkban, pedig annak lelki, esztétikai, szellemi hozadéka sokak számára megkérdőjelezhetetlen, legyen szó befogadóról vagy alkotóról.

A Vadász Esélye független alkotói közösség 2019-ben kezdte el bontogatni szárnyait; működésük egyik alappillére a közös gondolkodás mentén, az egyéni vágyak és álmok összecsiszolásából létrejövő színházi produktum, mely a fiatal generációt érintő társadalmi, globális, vagy éppen egyéni problémáihoz keres érvényes kapaszkodót.

A mai Jó reggelt, Erdély!-ben szót ejtünk a Pilinszky János nyomán választott névről, a csapat létrejöttéről és működéséről,  illetve az alkotó felelősségének kérdéséről is. Szeretettel ajánljuk mai beszélgetésünket Kozma Gábor Viktor alapító taggal, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Színház- és Film tanszékének oktatójával.