Miért vagyunk kíváncsiak?
A kíváncsiságunk abból a szilaj vágyunkból ered, hogy minél többet megtudjunk a környezetünkről és a világról. A kíváncsiság, ahogyan a régi angol szólás tartja: végtelen, féktelen és haszontalan. Szent Ágostontól Szent Tamásig (a 4. századtól a 13. századig) a kíváncsiság kihágásnak számított.
A tudás megszerzésének korlátozása irányíthatóvá tette a tömegeket. A 15. század végétől a kíváncsiság kereteinek intézményesített rendszere töredezni kezdett. A 17. század már kijelöli a végpontjait a féktelen kíváncsiságnak, a tudomány új intézményi kereteket fektet le, melyekben a kíváncsiság lehatárolt és irányított módszertanná lényegül át. Kezdetben voltak az utazások: idegen földekről szóló tudósítások, hadjáratokról szóló beszámolók, melyek megalapozták a kíváncsiság kultúráját meghatározó piaci mechanizmust.
Minél érdekesebb megfigyelésnek bizonyul valami, annál több érdeklődést kelt, a valóság és a fikció keveredik egymással, és a képzelet bűvkörében találjuk magunkat, ahonnan mindmáig nem szabadultunk ki, és ezt a tömegkultúra igazolja. A kíváncsiság velünk született tulajdonság, örök vágy a minél több és szélesebb körű ismeretanyag befogadására. Te mennyire tartod magadat kíváncsi embernek? Mi az, ami gyermekkorodtól kezdve érdekelt? Vannak a kíváncsiságnak pozitív és negatív vonzatai is?
Január 20-án a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig ezt a témakört járjuk körül. Gyéresi Júlia és Ila Gábor szeretettel vár minden rádióhallgatót egy izgalmas beszélgetésre, tartsatok velük!