Hogyan viseljük el az igazságtalanságokat?
Mindannyiunkat érnek kisebb-nagyobb igazságtalanságok életünk során. “Igazságtalanság tapad minden szenvedéshez, még ahhoz is, melyet megérdemeltnek tartunk mi, emberek.” – írja Albert Camus, francia író és filozófus. Kik képesek szenvedést okozni másoknak? A leggyakrabban azok, akik nem rendelkeznek a rend iránti szükséglettel, lelkiismerettel, felelősségvállalással, és akikből hiányoznak az önkontroll-funkciók. Az egyénre jellemző moralitás viszonylag későn, kb. nyolc-tíz éves kor körül stabilizálódik, amikor optimális esetben a gyermek már tudatosan törekszik a normáknak megfelelő viselkedésre és az önkontrollra. Sokszor azokat az embereket, akik szelídek, megértőek, elfogadóak gyengéknek minősítik. Pedig irigylésre méltó erejük, erkölcsi tudatuk van, érett személyiségek! Akik másokat verbálisan és tettlegesen bántalmaznak, azok elsősorban frusztráltságuknak, kisebbrendűségi érzésüknek, agresszivitásuknak, az elfojtott és felgyülemlett érzelmeiknek engednek szabad utat, szenvedést okozva másoknak. Téged gyakorta értek bántások, igazságtalanságok az életed során? Hogyan védekeztél ellenük? A bosszúállás begyógyítja-e az igazságtalanság okozta sebeket? Ha nem tehetsz semmit a téged ért igazságtalanság ellen, belenyugszol? Képes vagy feldolgozni, és a jövőre fókuszálni?
Április 22-én a csütörtöki PárBeszédben este tíztől éjfélig erről a sokakat érintő témáról társalgunk. Gyéresi Júlia és Ila Gábor számít a rádióhallgatók aktív részvételére, tartsanak velük!