Lakomától az éhínségig. A székely konyha száz éve. Jánossy Alíz
Száz éve még sok-sok fűszerrel, változatosan készültek a székelyföldi ételek. Aztán jött a háború, és az éhínség, és Székelyföldön is megtanultak a semmiből főzni, serke levest, csihány levest asztalra tenni, ugyanazt az ételt első, és második fogásként is feltálalni. Jött a Ceausescu rendszer, a hiánykonyha, a túlhajszolt, több műszakban dolgozó nők főztje. És végül beköszöntött a rendszerváltás, a székely konyha hagyomány keresésével, a kísérletezéssel, az új ízek, új alapanyagok felfedezésével. Jánossy Alíz gasztroújságíróként, gyergyószentmiklósiként évtizedek óta dokumentálja, írja, szervezi a gasztronómiai életet. Követi, hogy hatott egymásra az örmény, a zsidó, a székely és a román konyha. Az alábbi hanganyagban a székely gasztronómia száz évéről, “dialektusairól”, perspektíváiról beszélgettünk. Az adásban említett kezdeményezések követhetőek az Erdélyi ízek újdonságokkal csoportban, vagy Jánossy Alíz szakmai oldalán.
Főzés- és ételtörténeti sorozatunk további hanganyagai itt hallgathatóak meg:
Saly Noémi a magyar konyha anyanyelvéről
Cserna-Szabó András Trianon ízéről
Dragomán György Főzőskönyvéről
