A cigány ember csak télen jó? Az alcsíki cigánypasztorációról Kalányos Ottó. 2 rész
“A cigány ember télen nagyon vagány. Nyáron kezdődnek a bajok, amikor kinő a sarjú” – Kalányos Ottó, frissen felszentelt katolikus pap mélyen megérti a magyar közösség sértettségét, cigányokkal szembeni vádjait. Ő maga is székely családban nőtt fel Alcsíkon, és ide helyezték ki káplánként, miután Gyulafehérváron elvégezte a teológiát. Ismeri a székely világot, a félelmeket, a cigányokkal szembeni gyanakvást. Csak a teológián fogadta el, hogy ő maga is cigány, identitására, származására büszke lehet. Örökbefogadásáról, családi hátteréről beszélgettünk a vele készített életútinterjúnk első részében. A második részben arról faggatjuk, mi kell ahhoz, hogy a cigány közösség és a katolikus egyház viszonya élő legyen. Hogyan alakítható ki a cigánypasztoráció programja egy olyan vidéken, ahol évtizedeken át csak a neoprotestáns egyházak figyeltek erre a közösségre? “Csak gitár legyen, ennyi kell a cigány miséhez” – mondja nevetve a csíkszentkirályi segédlelkész, de aztán kiderül: hosszú az út, amíg cigányok és magyarok a szentmisén köszönteni tudják egymást a béke jelével.
