KÖPEC – Ha van összefogás, nem lehet baj (II. rész)
A 2022 január 16-án jelentkező műsorban a Kovászna megyei Köpecet mutatjuk be. A falu Székelyudvarhelytől délkeletre, Barót központjától 4 km-re délre, az Oltba omlő Köpec-patak mellett fekszik. Közigazgatásilag Baróthoz tartozik. 1459-ben Kepecz néven említik. A mai falu a XVII. században Kis- és Nagyköpec egyesüléséből keletkezett. Az egykori Kisköpec helyén ma is találhatók romtöredékek. Egykori kápolnája a Varjúvár nevű magaslaton állott, ahol egykor a Varjúvár nevű kora középkori erőd is volt. Eredete, sorsa ismeretlen, nyoma alig maradt. A középkori eredetű, majd gótikus stílusban átépített református templom Erdővidék értékes műemléke. Mai formáját 1928-ban nyerte el, védőfala 1819-ben épült. Hajójának virágmintás kazettás mennyezetét oklándi Asztalos József készítette 1767-ben. Előcsarnokának mennyezetére pedig 1926-ban a kiváló heraldikus, Köpeczi Sebestyén József festette meg a köpeci nemesi családok címereit. Ő festette a karzat mellvédjére Bethlen Gábor, Bocskai István, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Kemény János és Apafi Mihály fejedelmek címereit. Ortodox temploma 1712-ben épült, 1881-ben újjáépítették. Határában a Csemeréte nevű helyen volt 1661-ben a csemeréti-csata, ahol Barcsay Gáspár serege legyőzte a meghódolni nem akaró háromszéki székelyeket. Szomorú történelmi esemény és egy háromszéki szólás kapcsolódik a faluhoz. 1848 december 9-én a köpeci híd közelében vesztettek csatát a székelyek. A császáriak ezt követően felgyújtották a falut és lakóinak egy részét lemészárolták. Erre utal a szólás, mely szerint baj van Köpecen. Pár nap múlva azonban fordult a kocka és december 13-án ugyancsak Köpec határában, a Keresztútnál a székelyek arattak elsöprő győzelmet. A falu központjában és határában egy-egy 1848-as emlékmű áll. A keresztúti csata helyén 1970-ben állították fel a törött kardot ábrázoló emlékművet. 1944-ben a román Maniu-gárdisták pusztítottak a településen. Köpec a szénbányászatáról is ismertté vált. A szén ipari méretű kiaknázása 1873-ban, a Samu főtárna megnyitásával vette kezdetét. 1967-ig, a délköpeci szénmező utolsó bányájának bezárásáig az erdővidéki bányaipar központja Köpec és a tőle 2 km-re fekvő Köpecbánya volt. Ezt követően Vargyas, Felsőrákos, Barót és Bodos határában nyitottak bányákat vagy kezdtek külszíni fejtésekbe. A bányavállalat valamennyi központi intézményét Barótra költöztették. Ezen a vidéken a szénbányászat 2006-ban szűnt meg. Csupán Felsőrákos határában maradt meg a külszíni fejtés. Az egykori bányaigazgató, Hoffmann Géza által építtetett kúria ma a falu elemi iskolája. A kúria klasszicista stílusban épült. A falu határában található szil 2011-ben az év fája lett Romániában. Neves szülöttei között említhetjük Kamenyiczky Etelka írónőt, Györffy Rózsa színésznőt, Gúzs Imre írót, újságírót, Nagy Sándor labdarúgót, edzőt és Urák István természettudományi szakírót, egyetemi oktatót. De itt élt 1919 és 1941 között Köpeczi Sebestyén József heraldikus és művészettörténész is.
A január 17-i műsorban Bocz Lajos református gondnok, Szabó Irén-Erzsébet tanárnő, Kertész Lázár nyugalmazott mozdonyvezető, Benedek Sámuel és Brassai Attila gazdálkodók vallomása alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.
Műsorunk a 2021 január 17-i műsor ismétlése!
