Szabó Róbert Csaba – Lelkiismeretünk bekötőútjain
„Mintha újra ölni szeretnének, mintha a bűn alóli feloldozást egy újabb bűntettel szeretnék elérni. Vagy ha elérni nem is, némiképp késleltetve távolítani el maguktól, úgy álltak ott.”
Szabó Róbert Csaba Lelkiismeretünk bekötőútjain című novelláját B Szabó Zsolt olvassa fel. Az eredeti zenei illusztrációt Boros Csaba szerezte.
Szabó Róbert Csaba 1981-ben született, jelenleg Marosvásárhelyen él. 2005-től a Látó irodalmi folyóirat szerkesztője, jellemző műfaja a rövid próza, a regény, illetve a forgatókönyv és a dráma. Számos irodalmi díjat nyert: Látó-különdíj – Irodalmi Kreativitás Verseny, 1998.; Communitas Alkotói Ösztöndíj – 2006, 2010.; Gion Nándor Prózaíró Ösztöndíj, 2009.; Transindex Év Könyve-díj – 2010.; Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2012.; Csiki László-díj, 2012 és Mészöly Miklós-díj, 2017.
Kötetei: Az egész Antarktisz kontinens (a látás, a hallás, az ízlelés, a hang, a tapintás és a szív elvesztése). Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2006. (novellák), Kutyák birodalma. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2009. (novellák),Bodor Ádám: Állomás, éjszaka. Tízkezes egy Bodor novellára (többekkel); szerk. Varga Réka; Koinónia, Kolozsvár, 2011, Temetés este tízkor. Csíkszereda, Bookart Kiadó, 2011. (novellák), Fekete Dacia – Erdélyi rémtörténetek. Budapest, Libri Kiadó, 2012. (novellák), Alakváltók. Budapest, Jelenkor Kiadó, 2016. (regény),Vajon Nagyi és az aranyásók; Gutenberg, Csíkszereda, 2017.
„A Szekuról már sokszor hallottuk, hogy brutális volt, és szörnyű bűnöket követett el, ami igaz is. Azért beszéltem Szabó Róbert Csaba Lelkiismeretünk bekötőútjain című novellájáról, mert ez a történet önreflexióra késztet. Azt mutatja meg, hogy a szekuslincselések esetei Erdély-szerte olyan módon történtek, hogy azokat nem könnyű a lelkiismeretünkre venni. Másrészt eszembe juttatta, hogy gyakran szoktunk a Szekuritátéval takarózni a fordulat előtti életünk magyarázása közben. Nemcsak azokra gondolok, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy megfenyegették vagy bántalmazták őket, s ennek következtében tettek valamit, amit utólag magyarázni kell, hanem magamra is és mindannyiunkra, akik a rendszer áldozatainak tekintjük magunkat. Valóban azok voltunk, de áldozatokként a részei is. Vajon gondolhatunk-e úgy arra, ami rossz vagy elhibázott volt az akkori életünkben, hogy közben a felelősséget mindenestől a totalitárius rendszerre hárítjuk?” (Berszán István irodalmár)
Szerkesztő Tompa Enikő.