Nőnap utáni
Bírom azokat a pasikat, akiknek ciki felköszönteni a nőket, meg azokat is, akik kijelentik: nem ajándékoznak virágot, mert a mai nők már nem értékelik a gesztust. Utóbbit egy szakszervezeti vezetőtől is hallottam. Hát jelentem alásan, a tavalyelőtti ciklámen, amit a szakszervezettől kaptam, itt pompázik az ablakomban, ontja magából a virágot. A primula, amit egy kedves kollegám ajándékozott tavaly március 8-dikán, amikor egy újságíróbarátnőmmel együtt a gazdasági magazinban vendégül látott, ki van ültetve a kiskertbe, most bimbózik. Ahogy az apósomtól kapott tavalyi és tavalyelőtti nárcisz is most bújik ki a házunk előtti virágoskertecskében.
Egy barátnőm tegnap osztotta meg a felhívást, amelyben guerilla kertészkedésre buzdít, vagyis megkér: ültessük ki, még ha nem is rendelkezünk udvarral, kerttel, az ajándékba kapott cserepesvirágokat, mint pl. a fent említetteket, mert azok így tovább élnek, és minden tavasszal kihajtanak, sok embernek örömet okozva ezzel. Lehet, hogy a nárcisz kivirágzik a következő tavasszal, a jácintról nem vagyok meggyőződve, mert nálam sajnos tavaly csak a levelei nőttek óriásira, de nem virágzott. Lehet, hogy a mai fogyasztói társadalomban minden úgy van kitalálva, hogy a cserepesvirág is eldobható legyen. Tápszerezik keményen, aztán ha a növény nem kapja meg a szert, mint a drogos, elfonnyad, belepusztul. Nem akarok a virágárusok ellen beszélni, de szerintem a virág is egy élőlény, nem kéne a fogyóeszközök közé sorolni!
A nagyáruházi csokrokat kimondottan nem szeretem, főleg a rózsát, aminek semmi illata nincs, és amiről azt tartják, lefagyasztva érkezik Hollandiából. Nem tudom, hogy lehet egy élő szervezetet lefagyasztani, aztán meg kiolvasztani, tudtommal a sejtek, ha krisztalizálódnak, utána elpusztulnak, ezért ez még a tudományos fantaasztikus filmek kategóriája. Talán azóta már sokat fejlődött a fizika tudománya, a “virágkriogenika” virágkorát éli, csak nekünk, közönséges halandóknak, ezt nem kötik az orrunkra. Sikerrel alkalmazzák a rózsafagyasztást, hogy aztán a megvásárolt halványlila, illattalan csokrok, egy nap alatt le is kókadjanak. Mostanában láttam, hogy a csokrok mellé, a masnira rákötnek egy kis zacskót, amiben tápszer van, hogy kisideig még meghosszabítsák a vajúdását szegény vágottvirágnak. Nálam nem működött ez sem, pedig pont úgy jártam el, ahogy a zacskón a használati utasításban olvastam.
Rájöttem az utóbbi időben, hogy jobban örülök a saját virágaimnak, mint az ajándékba kapottaknak. Mégiscsak igaza lesz a szakszervezeti vezetőnek, amikor idén inkább csokoládéval kedveskedik a nőalkalmazottaknak! Azért kedvelem jobban a sajátjaimat, mert ha kinyílnak, az az én törődésemnek a meghálálása, az a feedback, hogy jól csináltam valamit. A munkám megkoronázása. És azt is észrevettem, hogy ha pár napra elutazom, három-négy napnál többet nem engedek meg magamnak az állataim miatt sem, akkor az összes virág megsínyli, hiába öntözi őket a szomszédasszonyom az utasításaim szerint! Érzik, hogy nem vagyok itt, nem én vagyok az, hiányolják a szeretetem. Mert a növények is érző lények! Csak akkor bizonyosodsz meg ezekfelől a paradolgok felől, ha a saját környezetedben megtapasztalod őket, mint azt, hogy a kutya mosolyog, vagy hogy a macskával lehet telepatikusan kommunikálni. Különben a kutyával is! Ülök a laptopommal a kanapén, arra gondolok, hogy most már egy órája kinn van a Cica, rá kéne nézzek, nehogy kibújjon a kerítés résén keresztül. Hátrafordulok, erre ott kuporog az ablakban, kérezik be! És különben sem bújnak ki a résen (ketten vannak), mert tudják, hogy veszélyes, nem szabad! Ez az én realitásom, lehet vitatni! A lényeg, hogy nálam így múködnek a dolgok, amiért nagyon hálás vagyok annak, akiben ti valószínűleg nem hisztek!
A képen látható kála régi lakó nálam, de most először virágzik, és gyönyörködve benne, rájöttem, hogy én eddig csak műkálát láttam, régen a művirágok toplistáján szerepelt, gondolom azért, mert élethűen le lehetett utánozni. Szóval így vagyok én a virágokkal, de azért továbbra se fogjátok magatokat vissza kedves férfi ismerőseim, mert cserepes virágot bármikor, bármilyen mennyiségben szívesen elfogadok!
B.E.