Egyház – történelem – műemlék
A ’89-es események alkalmával természetszerűleg lobbant fel, és éledt meg a remény: ezután mindenben sokkal jobb lesz. Ugyanúgy élte meg ezt az egyház, hiszen addigi megtűrt állapotából majdhogynem a ló túlsó oldalára esve, egy kicsit prím plánba került, ezt igyekezett is a politika minden szinten kihasználni.
Éveknek kellett eltelnie, mire maga az egyház és a világ is jól megérdemelt helyét megtalálta. Az egyház kétezer éves történelme és annak ezeréves erdélyi jelenléte nemcsak része volt a történelemnek, hanem alakítója és szolgálója is. Gondoljunk itt most csak a ma még létező románkori, gótikus vagy barokk kori erdélyi templomokra, a szászföldi templomerődökre vagy az erdélyi nevelés, kultúra bölcsőhelyeire, és a különböző kollégiumokra. Harminc év után is időszerű kérdés, mennyire lehetett és sikerült valóra váltani ezeket a reményeket?
dr. Kálmán Attila történész, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanárával, Keresztes Géza műépítész, műemlékvédelmi szakmérnökkel, Ötvös József nyugalmazott református esperes, a Vártemplom volt lelkipásztorával, és nem utolsó sorban: dr. Puskás Attila vallástörténész, egyházügyi referenssel, a Kőbe Zárt Múltunk és az Örökségünk Nyomában szerkesztője Nagy-Bodó Tibor beszélgetett.
