Alternatív karácsony
Még a végén igaza lesz a főnökömnek, hogy nem tudok meglenni a rádió nélkül. Pedig hétfőn délután négykor úgy jöttem el a stúdióból, hogy végre egy teljes hét, amit kizárólag magamra fordítok! Egy családi ünnepi ebéd kivételével. Errefel mi történik? Jól begripásodtam, és valahogy ez olyan vulnerábilissá és érzelgőssé tett. Nagyon de nagyon ritkán fázom meg, főleg akkor, hogy az immunrendszerem kockárateszem, mint ahogy Indiában volt, ahol két-három órát aludtunk éjszakánként. Onnan is jól megfázva jöttem haza, de általában a forgatókönyv ugyanaz, első nap reszel a torkom, második nap folyik az orrom, harmadik nap köhögök, és negyedik nap már a tünetek kezdenek megszűnni. Most meg olyan de olyan szarul vagyok, és ez még csak a kezdet!
Az éjjel fél háromkor megébredtem egy nagy csattanásra, azt hittem az állatok leverték a karácsonyfát, de nem, csak egy polc dőlt el, amit a tegnap a fűtőtestnek támasztottam, mert a szeg, ami tartotta, kijött a falból. Kiment az álom a szememből, főztem egy forró teát, és nekiláttam olvasni! Végre énidő!! Éjjel megengedhetem magamnak, hogy hajnali háromtól olvassak, naplót írjak! Királyság! Fél hatig olvastam, és tényleg jó volt (a szortyogás meg karácsolás ellenére), akkor megébredt Laci-párom, hogy mi ez a mocorgás meg égő éjjelilámpa? Karácsony van, vagy nem? Miért kell ilyen korán kelni még most is? Neki is kiment az álom a szeméből, ő is főzött egy kávét, meg nekem is még egy teát (volt olyan kedves), és kivonult a nappaliba cigizni.
Lehet ez a szomorkás idő az oka, nem tudom, de olyan lehangolt vagyok, és fáj a torkom és csorog az orrom és köhögök egyfolytába, ráadásul minden izületem fáj, szóval a szokásos menetrend sem vált be. Pedig én már annyira szeretem a kiszámíthatóságot! Minden történjen a szokás szerint, ne változzon semmi, és akkor biztonságban érzem magam!
Apám reggel messengeren elpanaszolta, hogy a betlehemesek se tértek be hozzájuk (Szilágyságról van szó, Somlyóújlak, ahol még él ez a kihalófélben lévő hagyomány), pedig egész éjjel várták őket. Mert hát ők már öregek! Ettől is elszomorodtam, és mindentől. A Madárka kötőhártyagyulladásban szenved, állapítottam meg, én “a nagy állatorvosi szakértő”, ezt a talán nagy badarságot onnan veszem, hogy mindig csipás a szeme, és össze van ragadva a szemhéja, ezért nem lát, és ezért gunnyasztott a járda közepén, amikor kéthete rátaláltam. Minden reggel megtörölgetem a szemét egy melegvizes vattakoronggal, és akkor felélénkül, és eszik a tenyeremből, meg rázogatja a szárnyait és csipog, mintha én lennék az anyikája, akinek a szájából az élelmet várja. És egyre szomorúbb szívvel teszem vissza este a kanáritól ránkmaradt kalitkába. És egyre nagyobb aggodalommal gondolok arra, hogy mi lesz, ha elutazunk, mert ő már megszokta, hogy amikor itthon vagyok, akkor szabad, mint a Madár. Belebujik a tarkómon a hajamba, és lekakilja a mellényemet! Óh milyen szerencsés ember leszek én! Most már két madaras mellényem van, amelyeket váltogatok, és minden este kimosok.
Laci közben megkávézott, elszívta a sok-sok reggeli cigijét, reggelizni nem akart, és elindult Kolozsvárra, hogy a reptéren várja az öccsét. Szomorúan integettem az ablakból neki, és megjegyeztem, hogy ha nem lennék ilyen dögróváson, akkor elkísérném. Nem ismertem magamra, én aki annyira szeretek egyedül lenni, és magammal foglalkozni! Bekuckózni az én kis különbejáratú világomba! Szabadnapokon, amikor megtehetem, persze. Most itt a nagy alkalom, egy hét áll rendelkezésemre (vagy ami maradt belőle), és én magányosnak érzem magam, és lehangolt vagyok, érzékeny, érzelgős és nagyon sebezhető! Persze a ma délutáni ebédre sem mehetek ilyen állapotban, mit gondolna a Laci családja, hogy el akarom tölteni őket virusokkal?
Hát itt ülök a hálószobában az ágyban, az ölemben a laptop, rajta Madárka, mellettem alszik Milo és Cica (Cica inkább éberen felügyeli a mozgásokat), a többi lakó nem tudom hol van, fele kinn, fele a nappaliban, és kúrvára szarul érzem magam! Azt mondják, hogy a közösségi oldalon tartott kapcsolatok, barátságok nem az igaziak, azok csak amolyan fake kapcsolatok. De én most úgy érzem, hogy máris nem vagyok egyedül, hogy ezt a pár szedett-vetett gondolatot megosztottam Veletek! Önökkel!
Boldog Karácsonyt mindenkinek! 💖🎁🙌