Szakács Géza – Belső béke
Béke van végtelen. Csend és nyugalom honol bennem. Olyan ez, mint egy puha érintés, gyöngéd simogatás, nyugodt megérkezés. Magamban elmélkedem. Mellém szegődik a gondolat és az érzelem. Élvezem a csendet, a belső harmóniát, mélységet, a Teremtő alkotta Rendet. Elkerülnek a vágyak, nem csábít a messzeség, nem hívogat a távolság. Távol tartom magam a világ zajától, a szédítő rohanástól. Úgy érzem, időnként tudatosan kell fékezni, egy darabig lassulni, nyugodtan megállni. Csak úgy lenni. Egyre bennebb kerülni, örülni a létezésnek, a pillanatnyi szívverésnek, a lélek csendjének.
Teret nyitni az Egység élményének, a végtelenül áradó Szeretetnek, a sugárzó tekintetnek. Mert csak így őrizhetjük meg önmagunkat, belső valónkat, tiszta vizű, örök forrásunkat.