Bódizs Edit – Hansel és Gretel
Vagy Jancsika és Juliska, vagy a két Csöpi!
Van egy új sorozat a youtube-on, öt részes, az a címe, hogy A kutyák igaz története. Megtudhatjuk belőle, azt is, amit még nem tudtunk, hogy olyan munkakutyák is léteznek, amelyek nemcsak a drogot, de még a rákos sejteket is kiszagolják, és sokkal hatékonyabban, gyorsabban, mint ahogy a laboratóriumi vizsgálat azt kimutatná. A kutyák társaink a magányban, sétálnak velünk, kocognak, úsznak, motoroznak, még ejtőernyőznek is, ha kell, mert tökéletesen megbíznak bennünk! De használja őket a katonaság, háborús övezetben az aknákat kutatnák fel, aztán vannak az okos terelőkutyák, meg a szánhúzó kutyák, meg a hegyimentőK, meg a házőrzők, a vadászkutyák, a családi, gyerekpótló kutyák (érdemes végignézni a sorozatot!), és sajnos vannak a kóborkutyák. A kutyákkal egy baj van csak: az, hogy túl sokan vannak! Akkora a kínálat, hogy a kereslet nem tudja lefedni, és főleg azért, mert mindenki fajtiszta kutyát szeretne magának, nem valami kis nyeszlett, közönséges, átlagos, szürkésbarnás, csúnya ördögöcskét! A statisztika szerint a földön élő 1 milliárd kutyának a 90 százaléka kóborkutya. Tehát 9 millió gazdátlan eb tengődik a világon, mégis egy kóboralomból jó, ha egy kiskutya megéri a felnőttkort. A dokumentumfilm szerint a kóborkölyköknek csak a 4 %-a éli túl az első életévét!
Hát most akkor én javítom statisztikát, mert az imént fogadtam be Jancsikát és Juliskát (A Hansel és Gretel szerintem kicsit elegánsabban hangzik, vagy ilyen “igényes” nevekkel könnyebben megy majd az örökbefogadás – kiderül nemsokára)! Az egyik a kerítésünk mellett nyivogott, a másik az utca végében, a parkolóban, egy autó alatt húzta meg magát. Amelyik nyivákolt és közelebb is volt, azt hoztuk be előbb, mert ő jobban tudta sajnáltatni magát! A kislányok már csak ilyenek! Mikor láttam a párom ölében, hogy annyira picurka, pár dekás csupán, arra a szomorú megállapításra jutottam, hogy Na, meggyűlt most a bajunk! Gondoltam, kicsit időt nyerek azzal, ha előbb a fekhelyét készítem el. Volt a kamrában egy régi, környezetbarát macskahordozó-fonottkosárunk (amiből a Cica mindig kimászott szállítás közben), abba betettem egy plüsselefántot, rögtön odabújt hozzá, kicsit még a hasánál keresgélte is a mellbimbókat, de aztán kvázi megnyugodott. Hamar feltörtem egy tojást, leválasztottam a sárgáját, főztem rizset, gondoltam, ezt a két összetevőt, ha összekavarom, az nem ronthatja el a gyomrát. Csak még fogalmam sem volt, hogy fogja a bébipapát megenni, ha még csak szopik. De azért próbálkoztam, és nagy volt a meglepetésem: ahogy letettem elé a tálkát, mohón elkezdett enni, utána még ki is nyalta az edényt. Aztán vizet is ivott rendesen, mint egy nagy 🙂 Közben találtam játékot is a számára, két plüss babacsörgőt, amiket az én kutyáim még nem rágták szét, a kis csöpike neki is esett az egyiknek.
Kicsit mérlegeltük a lehetőségeket Lacival, a férjemmel, hogy akkor próbáljuk bevinni egy menhelyre, vagy hirdessük meg állatbarát oldalakon, vagy vigyük el anyámnak, úgyis csak egy kutyája van most per pillanat. Aztán a párom elküldtem vásárolni, kell a bébikaja, mivel a száraz macskatápot is kedvelte, tehát a bébi száraztáp megfelel neki, ezek szerint meg tudja rágni azt is. Laci mielőtt kihúzott volna a kocsival az útra, előbb még körülnézett a környéken, hát nem megtalálta a testvérét is, egy fiúcskát, és így lettek ők ketten Hansel és Gretel! A fiúkölyök még élelmesebb volt, mert ő fedezékbe bújt, vagy inkább bizalmatlanabb volt a világ és az emberek iránt. A kislánykölyök pedig nagyobb rizikót vállalt, itt közvetlenül a kerítésünk mellett sírbakolt, és reménykedett, hogy hátha megszánjuk! Ahol három fajtársa él, ott nem bánthatják őt sem! A második jövevény, a kis Hansel is jól evett, nála egyből a száraztáppal próbálkoztunk. Visszaszerezte a bizalmát is hamar az emberek iránt, mert most, amint írok, a lábamnál alszik.
Ha meggondolom, végülis ők nem kóborkutya alomban születtek, ha így lenne, még mindig az anyjukkal lennének. Ők inkább a születésszabályozás barbár módszerének áldozatai. Valaki így szabadult meg a nemkívánt szaporulattól. Laci szerint még mindig jobb, mintha vízbe fojtották volna őket, vagy egy zárt nylonzacskóba teszik, és ottfelejtik az erdőszélen. Így a humánusabb “Mózes-módszert” alkalmazták, sorsukra hagyták őket (csak a kosárkát felejtették el mellékelni, de az volt szerencsére nekünk!), és abban reménykedtek, hogy valaki megszánja őket. Egy olyan család, akinek például három kutyája van már! Mert ezek az olyanfajta állatbolondok, akiknek hamarabb meglágyul a szivük!
Úgyhogy most két kistermetű barnás-szürke, feltételezhetően egerésző kölyökkutya szerető gazdira vár éppen!!! Hívjanak a nap bármelyik órájában: 0756513968 vagy 0741131907. Remélhetőleg, jobb helyre kerülnek majd, mint ahonnan érkeztek! És ha érdekelne benneteket, önöket a kutyák igaz története, idemásolom a linket, mind az 5 része érdekfeszítően izgalmas! https://www.youtube.com/watch?v=5ErfBpuDu3k, ez az ötödik rész pedig a gazdátlan kutyákról szól!