A Patkányok bemutató Marosvásárhelyen – Zsótér Sándor rendező erdélyi premiere

Bemutatóra készülnek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészei, akik első alkalommal építenek fel egy világot Zsótér Sándorral. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező első alkalommal dolgozik Erdélyben. Gerhart Hauptmann: A PATKÁNYOK című drámáját mutatják be március 8-án, pénteken este fél 8-tól.

Zsótér Sándor színész, rendező, dramaturg, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója, osztályvezető tanára Budapesten. Pályája során előbb dramaturgként, majd rendezőként dolgozott jelentős magyarországi színházakban (Zalaegerszegen, Szolnokon, Nyíregyházán, Miskolcon, Egerben, Szegeden, Kecskeméten, Budapesten, stb.), miközben számos filmben is játszott (Szerencsés Dániel, Szellemidézés, Vonzások és választások, Hótreál, Ébredés, Fehér isten, Saul fia, A Viszkis).

A Tompa Miklós Társulattal a 2018 márciusában tartott Showkeys miniévad meghívottjaként ismerkedett meg. Jelenléte, a társulattal való közös munkája a folyamatos újítás és megújulás jegyében jelentős állomás az intézmény életében.

Gerhart Hauptmann Nobel-díjas német drámaíró neve első ízben szerepel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház műsorán. A kritika hullámzó pártfogással kezelte a dráma- és prózaírással egyaránt foglalkozó Hauptmannt, aki íróbarát-vetélytársával, Thomas Mann-nal ellentétben nem emigrált a náci Németországból. És noha nem is lett a nemzeti szocializmus eszméjének szószólója, a tény, hogy mindezért viszonzásként a korszak írófejedelmeként ünnepelték, bélyegként ül az életmű egészén. Negyvenöt befejezett drámát hagyott az utókorra. Életének delén, egy hanyatlónak ítélt pályaszakasz felívelésekor, A patkányok című „berlini tragikomédia” megírása után egy évvel, ötvenéves korában kapta meg az irodalmi Nobel-díjat 1912-ben, drámaírói munkásságának elismeréseként.

A német naturalizmus egyik legjelentősebb alakjának tragikomédiájában, A patkányokban a szereplők közti konfliktus két síkon bontakozik ki: saját élethazugságaiknak válnak áldozatává, miközben zajlik a vita a régi és az új színházi formákról, az önmegvalósítás lehetőségeit kutatva.

Az előadás ajánlójában ez áll: Jette John gyerekre vágyik. A kisfia meghalt. 8 napos volt. A férje építőmester, szinte soha nincs otthon. Egy nap találkozik Paulina Piperkarckával. A lengyel cselédlány terhes. A vőlegénye elhagyta. Jette megveszi tőle a gyereket, és a sajátjának mondja. A hazatérő John nagyon meglepődik, de aztán átadja magát a váratlan örömnek. A szülés utáni sokkból magához térve, Paulinát furdalja a lelkiismeret, és látni akarja a gyereket. Jette elzavarja. Megbízza az öccsét, Brunót, hogy ijesszen rá a lányra. Bruno megöli Paulinát. Jette öngyilkos lesz. Johnék tragédiájához Hassenreuter levitézlett színigazgató családja, és maszek színi tanodája asszisztál. Jette takarítja a színigazgató jelmezkölcsönzőjét a padláson. Itt nézi végig Hassenreuter lánya, Walburga, Paulina vajúdását, és az apja találkáját régi szeretőjével. De ő is idevárja szerelmét, a színészethez vonzódó, kiugrott teológushallgatót, Spittát. És itt folyik komikusan ádáz vita a régi és új színházról.

Gerhart Hauptmann bár Nobel díjas szerző, a színházi alkotók ritkán viszik színpadra darabjait. Zsótér Sándor viszont már másodszor merül el a sokszálú, fontos emberi, színházi kérdéseket felvető történetben.

A KULTÚRPRESSZÓban a renedezővel, Zsótér Sándorral beszélgettünk. Műsorvezető-szerkesztő: Kànyádi Orsolya és Kiss Dénes.