Ma a magyar kultúra napját ünnepeljük, éltetjük, annak ürügyén, hogy Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Csekén a Himnuszunk kéziratát.  A magyar kultúra ernyője alatt nyilván magunkat és közösségünket  éltetjük. Főt hajtunk nagyjaink előtt, és jobban odafigyelünk kortárs művészeink  gondolataira, érzéseire, alkotásaira.

De mi van, ha ezek a kortársak nem tetszenek, nem értjük, vagy éppenséggel nem értünk egyet velük. És mi van, ha csak ezekkel értünk egyet; csak ha alternatív, underground,  kísérleti, és éppenséggel  a klasszikusban nem találjuk azt a hangot, hangulatot, amely megszólítani.

Nehéz portéka a kultúra, mert a másé olykor annyira érthetetlen, élvezhetetlen, sőt idegesítő is. És mindegyik, legyen az magas, populáris vagy tömeg, underground-alternatív, sőt akár szubkultúra is, valakiknek a magyar kultúrája, valakiket összefog, éltet, érzéseiket és gondolataikat fogalmazza meg a kultúra valamelyik sajátos nyelvén.

Kodály  Kultúrpalotabeli egetkarcoló fonója után hétfő este a pokol kapuját nyitogatta a Jazz and Blues klubban a Kiscsillag Lovasi Andrása. Generációkat szőtt össze, és a Kodály módszert is alkalmazta. Őket hallgatjuk közönségestől és magyar kultúra napi  üzenettel.

,,A legfontosabb, hogy ennek a kultúrának legyenek új hangjai, utánpótlása, legyenek kísérletezők.  Legyenek olyanok is, akik kirúgják maguk alól a széket, vagy a hallgatók alól…,,

Lovasi András a Jazz and Bluesban és a Kultúrpresszóban  Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében.