Tovább kutatják az egykori vizigót falut Székelyudvarhely határában. Színesíti az eddig kialakult képet, kiegészíti, megerősíti a korábbi tapasztalatokat az idei ásatás, amit a Haáz Rezső Múzeum végez a kadicsfalvi réten.

A Nagy-Küküllő partján egy több hektáros lelőhely található, a föld Erdély eddig ismert legnagyobb vizigót településének maradványait rejti magában. Ipari terület lévén, az építkezéseket megelőzően újabb régészeti tehermentesítésre volt szükség. A feltárás 2007-ben kezdődött, 2016 őszén és a tavaly nyáron is ástak, június második felében pedig ismét nekifogott a munkának Sófalvi András régész és csapata. Ezúttal az egykori település nyugati, mintegy 1500 négyzetméteres területen dolgoztak a szakemberek. Feltehetően a lelőhely széléhez közelednek, és eddig három kora népvándorlás kori földbe mélyített, kő kemencés ház maradványait tárták fel. Nagyon kevés leletanyag került elő ezekből, ami arra utal, hogy az utolsó percig lakták a házakat, lakosai a közelgő hun invázió miatt hagyhatták fel a települést 370 körül, és mindent vittek magukkal. Az eddigi kutatások során összesen bő két hektárnyi területet vizsgáltak át a Kr. utáni 3-4. században, közel egy évszázadon át létező vizigót településről, ahol stabilan letelepedett népesség élt.