A Kossuth-díjas költő, író, műfordító ma hajnalban hunyt el Budapesten – tájékoztatta a család ma az MTI-t.

Kányádi Sándor székely parasztcsaládban született a Hargita megyei Nagygalambfalván 1929. május 10-én. A középiskolát Székelyudvarhelyen végezte, majd beiratkozott a marosvásárhelyi Színházművészeti Főiskolára, végül a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1954-ben. Tanárként soha nem dolgozott, 1950-ben Páskándi Géza fedezte fel, első versét az Ifjúmunkás című lap közölte. Munkatárs volt az Irodalmi Almanach, az Utunk, a Dolgozó Nő című lapoknál és a Napsugár című gyereklap szerkesztőségében. A rendszerváltás előtt, 1976-ban a Marosvásárhelyi Rádió akkori munkatársa, Csifó János készített vele interjút, ennek részletét hallhatják:

Kányádi Sándor nagyszabású költeményekben keresett választ a magyarság sorskérdéseire, elítélte a román kormányzat elnyomó nemzetiségi politikáját. Kányádi Sándor több vers- és mesekötete szól a gyermekeknek, számos versét a Kaláka együttes zenésítette meg. Életművének fontos részét alkotják az esszék és műfordítások, de írt drámát és forgatókönyvet is. Kányádi Sándor saját műveinek avatott előadója, több nagylemeze is megjelent. Műveit számos nyelvre lefordították.

Művészetéért több rangos elismerést, többek között Kossuth-, Herder, Magyar Örökség-, Hazám, Táncsics-, Aphelandra-, Széll Kálmán-díjat kapott, emellett a Magyar Köztársasági Érdemrend közép- és nagykeresztje kitüntetést is átvehette, illetve a többi között a Nemzet Művésze díjjal és Prima Primissima Díjjal is kitüntették. Kányádi Sándort várhatóan szülőfalujában, Nagygalambfalván helyezik örök nyugalomra. A temetés időpontjáról a család később ad tájékoztatást.