Pénteken reggel tíz óra után már tolongtak a Bolyai udvarán, pedig a ballagási ünnepséget fél 11-re hirdették. Ott voltak a szülők, nagymamák, de még a nagynénik, nagybácsik is, legtöbben virágcsokrokat vagy virágkosarat, bámulatos virágkölteményeket hoztak. A végzősöket egyelőre nem láthattuk, pedig minden hozzátartozó nyújtogatta a nyakát, hogy a tömegből jobban láthassa az ünnepség helyszínét. A közönség számára az udvaron, a pódium mellett, széles kivetítővásznat is felállítottak, ugyanilyen kivetítő volt a Bolyaiak szobra előtti parkban is, az iskola épületének főbejárata előtt, ahol majdnem annyian gyűltek össze, mint benn az udvaron.

Aztán felcsendült a Gaudeamus, és felvonultak a ballagók: elől jött az osztályfőnök, két diákba karolva, és utánuk kettesével a többiek. Miközben elfoglalták az udvaron a számukra félkörben elhelyezett székeket, kinyitották az erre az alkalomra rendelt feliratos ernyőket (szerencsére csak a napsütés ellen kellett védelmet nyújtaniuk, és nem az eső ellen!), a hangosbemondóban a műsorvezető tanár minden osztályátlagot felolvasott: 9,30 a legnagyobb, de rögtön utána 9,28, nyolcas alatt egy átlag se volt, de azt hiszem 8, 50 alatt is kevés. Mátéfi István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatójától megtudtuk, hogy az épületben (amely a Református Gimnáziumnak és Katolikus Iskolának is helyet ad) idén összesen, a nyolc tizenkettedikes osztályban 239 diák végzett.

Az ünnepi beszédek után a díjazások következtek, nemcsak az első három helyezett kapott díjat, hanem minden végzős, akinek az évi átlaga 9-esen felül volt. Továbbá díjaztak a különböző alapítványok és támogatók (köztük a Bolyai Collegium Alapítvány is), ez már régi hagyomány a Bolyaiban, például a Győrffy Zoltán díjat 28-dik alkalommal osztják ki, de már a Bioeel vállalatnak is tíz éves régisége van e téren.

A tizenegyedikesek, akik az új Bolyais zászlót átvették a végzősöktől (és most már ők számítanak a tanintézmény legidősebb diákjainak), oroszlánrészt vállaltak az előkészületekben, meg se lehetett őket szólítani, annyira el voltak foglalva a szervezéssel. Aztán, amikor egy percre megszusszanhattak, kollégáikkal vagy tanáraikkal (akik éppen nem voltak befogva a szervezésbe), az épület ablakaiból fényképeket készítettek, vagy csak követték az eseményeket.

A ballagók aztán az utolsó osztályfőnöki órára ismét visszavonultak az épületbe, most már néhányukat egy fél percre meg lehetett állítani, szívesen nyilatkoztak. Az egyik refis lány elmondta, hogy választás előtt áll, még nem gondolkozik azon, hogy milyen egyetemre iratkozzon, szuper volt a közösség, szuperek a tanárok! Könnyezett is egy kicsit, de már elmúlt, most csak örülni tud! Egy másik végzős, egy fiatalember, szintén úgy látta, hogy most az elsődleges cél az érettségi, aztán majd eldől, hogyan tovább! Számára csak úgy elrepült ez a négy év, szinte észre se vette!

Mátéfi István igazgató, akinek (bevallása szerint) egyik szeme nevetett, másik szeme sírt, meg van győződve, hogy diákjai jól felkészültek, és az érettségin is jól fognak teljesíteni. Az a tény pedig, hogy a szóbeli vizsgákat februárban már letették, nagyon meg fogja könnyíteni az érettségizők dolgát. Szerinte az érettségi könnyebb lesz idén, és az eredmények sokkal jobbak!