A petpalackokból van a legnagyobb mennyiség mindenütt, azt látjuk, arról beszélünk a legtöbbet, viszont ha nem a tengerekről beszélünk, hanem a természetes vízfolyásokról, akkor más oldalról is meg kell közelítsük a problémát – véli Imecs István, az ACCENT GeoÖkológiai Szervezet halbiológusa. A műanyagszemcsék, amelyek bekerülnek a halak szervezetébe, vagy akár direkt módon a vizekbe, a hétköznapi használatból, hétköznapi eszközökből is származhatnak.

„Nem kell elmenjünk a tengerekig, elég hogyha arra gondolunk, hogy a mosógépen keresztül mennyi apró műanyagszemcse kerül a vízbe, majd ezek a vízhálózatokba, illetve elég ha arra gondolunk, hogy a gumiabroncsok kopásából, vagy akár a kozmetikai termékekből mennyi apró mikroszemcse kerül direkt módon a vizekbe. Ez egy ördögi kör, nagy probléma van a műanyag kezelésével és újrahasznosításával, mivel a halak szervezetébe bekerülő műanyag a tányérokba kerül előbb-utóbb, és így a mi szervezetünkbe is. Viszont ha azt mondjuk, hogy a halak műanyaggal szennyezettek, akkor az emberek nem vásárolnak halat. Ha azt mondjuk, hogy az ivóvíz mikroműszemcsékkel szennyezett, az emberek palackozott vizet vásárolnak, és akkor egyre több petpalack kerül újra a természetbe. Valóban a tengerekben, óceánokban lévő műanyagmennyiség óriási. Az, amit látunk! Amit nem látunk, az a lebomló mennyiség, amit a halak elfogyasztanak. Ez a valós probléma, amit nem látunk szabad szemmel, viszont azt fogjuk tapasztalni, hogy évről-évre egyre kevesebb hal van a tengerekben, és egyre kevesebb hal van a természetes vizekben is”.

Felvetődik a kérdés, hogy a halak miért fogyasztanak műanyagot? Nem látják, hogy az csak műanyag? Miért eszik meg? A kérdésre a választ keresve a horgászok készségeiből kell kiindulnunk, hiszen a horgászok tudják, hogy a halak műanyagcsalival becsaphatóak és kifoghatóak.

„A természetben, amikor az emberek nem csaliként dobják be a műanyagot a vízbe, hanem egyszerűen eldobják hulladékként, azt a halak ugyanúgy elfogyasztják. Szebb a színe, talán az íze is jobb, jobban ízlik nekik. Inkább azt választják, és akkor az történik, hogy a halak műanyagot fogyasztanak, így nem fejlődnek, mert ugye telítettség érzésük van, táplálékot vettek fel, és nem éhesek. Fiatalkorban nagyon sok hal elpusztul a műanyagszemcsék fogyasztásától, a szakirodalom úgy fogalmaz, hogy a halak azért választják, mert tetszetősebbek, ízletesebbek, mint mondjuk, a plankton, amitől fejlődnének”.

Tehát ebből az következik, hogy elapad a halmennyiség. De mi történik, ha elfogyasztunk egy ilyen halat, amelynek a szervezete tele van mikroszemcsékkel? Mi történik ezekkel a mi szervezetünkben?

„Ugyancsak az irodalom mondja, hogy az emberi szervezetből ennek a 99 százaléka úgy távozik, hogy abból az ember emésztőrendzsere nem dolgozott fel semmit, lebomlás nem történt. Viszont az a maradék egy százalék, ami a szervezetben maradt, arról folynak a kutatások, milyen betegségeket okozhat. Beszélnek sejtburjánzásról is, beszélnek másfajta szervesanyag szennyeződésről is. Nehéz ezt nagyon röviden összefoglalni, a lényeg az lenne, hogy valamilyen formában a műanyaghasználatunkat csökkentsük, és ezzel párhuzamosan próbáljuk a vizeinket is tisztán tartani, mivel a természetes vízfolyások körforgásban vannak, előbb-utóbb visszakerül hozzánk, amit a vízbedobunk”.