Az ünnepek alatt szeretünk a szeretetről, jótettekről beszélgetni. Ezért úgy gondoltuk kollégáinkkal, hogy a 2017-es év utolsó Trendetlenség műsorideje alatt, kivételesen ne divattrendekről essen szó, hanem mutassunk be egy nem mindennapi élettörténetet, egy olyan ember útját, akivel jót tettek mások, akinek segítettek kiemelkedni a mélynyomorból, annak is a legalsó szintjéről. Jóleső érzés néha ilyen pozitív kimenetelű történetekről hallani, mert van, aki talán egy ilyen történeten buzdul fel, hogy jót tegyen, másokon segítsen valamilyen formában. Ilyenkor szembesülhetünk azzal, hogy olyan társaink is élnek a közelünkben, akiknek újévben nincs más kívánságuk, mint az, hogy tiszta ágyban alhassanak, vagy tiszta ruhában járhassanak.

Tavaly végigjártuk a környék hajléktalan szállóit, elbeszélgettünk a szállók vezetőivel, a lakókkal, ajándékot vittünk, az önök adományait, és bepillantást nyertünk kevésbé szerencsés embertársaink mindennapjaiba.

Idén is segíteni próbáljuk a rászorulókat, hiszen meleg cipőket helyeztünk ki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházzal közösen a színház bejárata előtti polcokra, és az akció továbbra is zajlik. Azért is választottuk a lábbelit idén, és nem a meleg ruhát, kabátot, ahogy azt tavaly tettük, mert elbeszélgetve a hajléktalan emberekkel, kiderült, hogy erre van a legnagyobb szükség: kényelmes és meleg bakancsra, csizmára, olyan lábbelire, ami lehetőleg nem ázik be.

Nemrég sikerült kapcsolatba lépnünk egy olyan emberrel, aki végigjárta a nyomor poklát, megtapasztalta milyen ha az embernek nincs fedél a feje fölött, milyen egy parkban a padon aludni, vagy napokig koplalni. Másfél évet élt a szabad ég alatt Marosvásárhely egyik negyedében, és végül baráti segítséggel sikerült ebből a helyzetből megmenekülnie. Mert másképp ez nem megy – mondja – csak ha segítenek! Bódizs Edit interjúja.

Ez tehát Pánczél László és az ő megható élettörténete. Szerencsére élete jó fordulatot vett, egy orvosismerőse, barátja felkarolta, kisegítette a nyomorból, a búskomorságból, lakást bérelt számára, és munkahelyet is szerzett neki. Pánczél Lászlónak ez mára már csak egy rémálom maradt, egy rossz emlék, az életének egy sötét szakasza, amely- reméli – soha nem ismétlődik meg. Legyen ez a történet tanulság minden szempontból, olyan szempontból is hogy milyen könnyen le lehet csúszni, a társadalom peremére sodródni, ugyanakkor ez az eset egy szép példája az emberbaráti szeretetnek. Ezzel a beszélgetéssel Pánczél László köszönetét és háláját szeretné kifejezni Bogdan Moldovan sebészorvosnak, aki ezúttal nem a szikével mentette meg egy embertársa életét!