Önmarcangoló belső vívódás, hatalommal társuló gyengeség
Macbeth, a látvány erejével – beszélgetés a Tompa Miklós Társulat legújabb produkciójáról.
William Shakespeare: Macbeth című drámája egy hónapja került színre a Tompa Miklós Társulat előadásában, az új évad leglátványosabb produkciója. A klasszikus, nagy darabok mindig is vonzották Keresztes Attila rendezőt, aki ezeket ízeire szedve keresi meg azt a vezérfonalat, azt az izgalmas csapást, amelyen elindulva, valami egészen mást lehet kihozni a darabból. Macbeth története a fokozódó bűntudatra épül, arra a belső tépelődésre, amelyet Macbethnek meg kell élnie, miután a hadvezér megöli királyát. Tette nem a hatalmat hozza meg számára, hanem az önmarcangolást, további gyilkosságokba sodorja. Keresztes Attila számára ez a tépelődés, az ember magára maradottsága, belső menekülése volt elsősorban izgalmas, az emberi érzések megjelenítése.
Az előadás hatalmas térben játszódik, képi világa lenyűgöz. Három síkon zajlik a cselekmény: közvetlenül a nézősor előtt, a középső térben, amelyet vízzel töltöttek fel, és a hátsó részben, ahol tetőzik a látvány. A látvány magával ragad és sodor: fények, mozgás, szimbólumok játéka és a víz tükröződése, a különböző esztétikai elemek és ellentétek kiemelése nagyon látványos, gyönyörködtető képi világgá áll össze.
A 17. századi történet átnyúlik napjainkba, és sajátos ötvözetét nyújtja az örök emberi gyarlóságoknak. A meztelen test ez esetben is a kifejezésmódot erősíti, a védtelenséget, ugyanakkor az örök menedéket, a tisztaságot jelképezi. Keresztes Attila rendező.
Az előadás koreográfusa Dabóczi Dávid, akit az András Lóránt Társulat tagjaként ismerhetett meg a közönség, színházi produkcióban ez az első jelenléte.
Ő a boszorkányok, a vészlények irányítója. Heten vannak, akárcsak a gonoszok, és különös jelmezükben kitartóan követik a gyilkolással trónra került királyi párt. Könnyedén, lassú ritmusú, kígyózó táncukkal mindenhol ott vannak: a díszlet vasállványzatán, a vízben és az ágyban is. Dabóczi Dávid korreográfus.
A produkcióban a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia 17 tagú Kamarakórusa van jelen a színpadon, illetve Ila Gábor orgonán játszik. A zenekart Boros Csaba vezényli, aki a zenét is szerezte, és egészen sajátos módon ötvözte a 17. századi elemeket napjaink hangulatával.
A teljes műsor meghallgatható:
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.