Tisza Kata pszichoprózái és versei
„Mi mindent hívunk időnek? Idő az is, amikor titkosrendőrség hallgatta le a vonalakat gyerekkoromban, és csak suttogni lehetett a szobában … Aztán a gyermekem, születik Ázsiában, majd iskolás Budapesten… Aztán magammal viszem Erdélybe, megmutatom, hol születtem, és szorongok, mit szól… Kiket szerettél, anya, … amikor mi még nem voltunk neked. És tíz évvel ezelőtti férfiak, akikre már egyáltalán nem is emlékszem, mind fekete-fehérben jelennek meg, mert a képek csak azóta színesek, amióta a gyermekeimmel táncolva és énekelve teregetek, hát mi ez, ha nem maga az Idő?”
Tompa Klára
Tisza Kata 1980-ban született Marosvásárhelyen. Diplomáit az ELTE Bölcsészkarán, valamint az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán szerezte. Jelenleg az ELTE Pszichológiai Doktori Iskolájának doktorandusza, kutatási területei az életút, az öregedés, az életminőség, az identitás és az előítéletekkel szembeni küzdelem …. Két gyermek édesanyja, a magyar underground zene rajongója – idéztem a Scolar kiadónál megjelent, Akik nem sírnak rendesen című kötet borítójának fülszövegét.
Szabó T. Anna ajánlja:
„…(Tisza Kata) Történeteket ad, töredékeket, lírát és balladákat, és közben kemény, kopogós prózát. Életet ad. Éleket. A vajúdás visszafojtott ordítása lüktet a mondataiból, keserűség és fegyelemmel zabolázott vad érzékiség … Meg kell értenünk végre, hogy kik vagyunk mi, nők, emberek. Tisza Kata értünk bátor. Hátha nem helyettünk.”
“Amikor találkoztak, mindketten túl voltak: halálon, váláson, fiatalságon. Olyanok voltak, mint a háborús veteránok. Reflexük tudta: bármelyik árokból bomba robban.”
A szövegeket rádióra alkalmazta Tompa Enikő.
Műszaki munkatárs Kacsó Tibor.
Zenei illusztráció Bălănescu Quartet Empty Space Dance.