Beszélgetés Fülöp Gellérttel, aki a design felől érkezett a fotográfia világába.

A kompozíció tökéletes ismerője, nagyon érdeklik a látszólag teljesen jelentéktelen dolgok, mert abból is remekművet lehet alkotni és imádja a tájat fényképezni. Fülöp Gellért pár éve fényképez, és nagyon is tudatában van annak, hogy még sokat kell tanulnia. Egyelőre az útját is keresi, az emberektől, legalábbis a portréfotózástól még ódzkodik, ennek ellenére remek portréi vannak.

Ennek a kiállításnak a képei leginkább a részleteket helyezik előtérbe. Azokat a látszólag kis semmiségeket, amikbe az ember lépten-nyomon belebotlik, és ha éppen nem a fotós kereső tekintetével jár-kel, akkor észre sem veszi. Egy diszkrét ki színes ablak a téglafalban, a szekér fara felett besirülő fénysugár, a sejtelmesen füstölgő szénné égő fadarab, apró kis tárgyak amik különös egységet alkotnak környezetükben. Vagy roncsautókat bearanyozó reggeli napfény, a nap sugara amint rávetül a domboldalra, vagy amint bearanyozza a már eleve aranysárga napraforgókat. Mindezek ellenére talán mégis csak a táj elkötelezettje Fülöp Gellért, de azt egyelőre még ő sem tudja. Útkeresését nem titkolja, erről is szól elsősorban a következő beszélgetés.

Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.