A Szigligeti Színház főigazgatójával, Czvikker Katalinnal, azért ígérkezett a beszélgetés különlegesebbnek, mert ő nőként van hatalmi pozícióban. De az is valószínű, hogy hozzá egy színésznő nagyobb bizalommal fordulna, mint egy férfivezetőhöz, ha sérelem érné.

Czvikker Katalin is arról számolt be, akárcsak a napokban megszólaltatott színházigazgatók, hogy soha senki nem fordult hozzá ilyen jellegű panasszal. „Mindenki azt várja tőlem, hogy egész másképp álljak a dolgokhoz, azért mert nő vagyok. Azt gondolom, hogy ezt nem lehet elválasztani, és ezt a kérdést nem kell nemtől függővé tenni. Ez egy univerzális probléma, a megaláztatás, a szexuális zaklatás problémája bármilyen területen érvényre juthat, ahol vezető beosztásban lévő emberek azt gondolják, hogy agresszálhatnak valamilyen formában.”

A színházvezető úgy gondolja, hogy egy színésznő valóban könnyebben keresné őt meg, ha zaklatás esete állna fenn. „Ez a művészvilágban hatványozottan összetettebb probléma, ahol az emberi lélekkel és testtel dolgoznak, itt még érzékenyebb a téma. Sok minden félreérthető […] ez egyáltalán nem egy egyszerű dolog, és Sárosdi Lilla, gondolom, ő sem egyszerűen hozta meg a döntést, és nemhiába várt ennyi évig. Elsősorban az ember magába zárkózik, és szégyelli, hogy vele ilyesmi megtörtént”

A Szigligeti Színház vezetője úgy gondolja, hogy erre a megoldás az lehetne, ha sokkal átláthatóbbá tennék a színházi mindennapokat, a próbafolyamatokat, és ha részt vennének ebben a színházvezetők is. Ő maga sokat utazik a társulattal, van tánctagozatuk is, ahol a testek érintkezése sokkal fokozottabban jelen van. Szerinte az ilyen együttlétek során, mint az utazás, ha gond lenne, az biztos, hogy kiderülne. Ő, mint nő, érezné vagy érzékelné, ha baj van. Nem hiszi, hogy az ő színházában történt volna ehhez hasonló dolog, és ő ne értesült volna róla. Czvikker hamarosan kezdeményezni fog egy beszélgetést a társulat tagjaival, erre jó alkalom a most kezdődő bukaresti színházfesztivál. Egyszerűen beszélni kell a dolgokról. Az önvizsgálat szerinte folyamatos kell, hogy legyen. A társulatban családias a hangulat, a társulat tagjainak problémái nem ismeretlenek előtte.

Tőle is megkérdeztük, hogy neki tiszta-e a lelkiismerete, hiszen ő is hatalmi helyzetben van főigazgatóként. „Én azt hiszem, hogy teljes mértékben tiszta, de szerintem nem tőlem kellene ezt megkérdezni, ez az én állításom, de azt gondolom, hogy mindenki a környezetemben ugyanezt mondaná!”