A kísérletezés öröme, a fa beszéltetése
Ostinato – Albert Levente és Vargha Mihály közös kiállítása Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban
Az Ostinato inkább zenéből kölcsönzött kifejezés, a képzőművészet nyelvére alkalmazva azt mondhatnánk: folyamatosan és makacsul ismétlődő formák. A kiállítótérbe lépve Albert Levente grafikai installációi, kollázsai, asszamblázsai, amelyek a falakon futnak körbe különös módon kerülnek összhangba Vargha Mihály szobraival. A címben utalásként megjelenő makacs formaismétlés Albert Levente munkáiban szembeötlő, Vargha Mihály szobrai esetében burkoltabban bukkannak fel azok a jegyek, amelyek ismétlődése a szobrász egyéni kézkegyének lenyomata és amely ott rejlik a mondanivalóban.
Albert Levente munkái az örökös kísérletezés eredményei. A művész a legváratlanabb anyagokból hozza létre alkotásait, amelyek számára nem is műalkotások, hanem a végeérhetetlen kísérletezés izgalmában létrejött tárgyak. Amelyek, ha elnyerik tetszését, egy időre befejezettnek tekinthetők, és kiállíthatók, vagyis közszemlére bocsáthatók. Azután lehet, hogy újabb alkotás részévé válnak. A végeredmény számára soha nem fontos, az alkotás folyamata és izgalma a lényeg.
Vargha Mihály is az anyag bűvöltében él, a kísérletezésnek különböző fázisain azonban már túl van. Az esetek többségében a benne élő érzet alapján alkotja meg a szobrot. A belső kép válik valósággá, a véletlenek, az érzések és a jól megalapozott tudás eredményeként. Vargha Mihályt jelenleg a nagyobb formák varázsolták el, talált fáit egyedi módon kombinálja és alakítja egésszé. Kisplasztikáit egyelőre félretette és a monumentális felé mozdult el, több értelemben is. Szobrait továbbképzeli bronzban.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa
