A Kolozsvári Magyar Opera társulata újra egy reprezentatív előadással vendégszerepel Marosvásárhelyen. A „Kincses város” művészei Giuseppe Verdi TRAVIATA című operáját mutatják be a marosvásárhelyi közönségnek, Miklósa Erika főszereplésével szombaton este 6 órától.

 

1847 és 1852 között Giuseppe Verdi hosszú időt töltött Párizsban, ahol nagy valószínűséggel látta Alexandre Dumas frissen bemutatott darabját, A kaméliás hölgyet (La dame aux camélias). A darabból írt operával, a Traviatával Verdi kilépett A trubadúrhoz hasonló tiszta történelmi drámák világából, és olyasmihez közelített, amit társadalmi realizmusnak is nevezhetnénk – bár a ,,társadalom” ebben az esetben a felső tízezret jelenti. Az operát a velencei La Fenice Színház rendelte, de a családi viszályról és a végzetes kór terhelte szerelemről szóló történet óhatatlanul kihívta a konzervatív cenzorok ellenséges indulatát. Hála azonban a leghíresebb velencei színház kitűnő kapcsolatainak, a hatóságok végül beérték egyetlen lényegi változtatással: a történetet a jelenből 1700-ba kellett áthelyezni.

Manapság a Traviata Verdi leggyakrabban előadott és legtöbbször lemezre vett operája. Varázsát – mint minden érett Verdi-műét – részben a fontos dallamok zenei minősége adja: Violetta szoprán-, Alfredo tenor-, Germont baritonszólama a hírnév biztos garanciája lehet. Mivel a lehető legnagyobb érzelmi hatást hatásvadászat nélkül kívánja elérni, a Traviata az az opera, amely a legalkalmasabb arra, hogy a beavatatlanokat Verdi-rajongókká tegye. Erre gondolhatott a Maestro is, amikor néhány év múltán – arra a kérdésre, hogy melyik operáját szereti legjobban – azt válaszolta: ,,Szakmabeliként a Rigolettót, műkedvelőként a Traviatát.”

A zeneszerző a kiválasztott kevesek, Mozart, Wagner és Puccini körébe tartozik: legalább egy tucat műve van állandóan színpadon. Az ok két szóban összefoglalható: dráma és dallam. Isaiah Berlin filozófus, szellemtörténész így summázta Verdi varázserejét: ,,A nemes, egyszerű, töretlenül eleven, természetes teremtő- és szervezőerejű Verdi egy immár nem létező világ hangja. Azért oly népszerű máig mind a kiművelt, mind a legegyszerűbb hallgatóság körében , mert örök érzelmi és tudati tartalmakat fejezett ki a legközvetlenebb módon – akárcsak Homérosz, Shakespeare, Ibsen és Tolsztoj.”

 

A Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója, Szép Gyula a KULTÚRPRESSZÓban Kányádi Orsolya és Kiss Dénes szerkesztésében.