Amikor a tükörbe néztem az anyám nézett vissza rám – Fekete Ibolya: Anyám és más futóbolondok a családból
Különös családtörténet, dokumentarista korrajz is, egy film, amely akár saját számvetésre is ösztönöz: Fekete Ibolya – Anyám és más futóbolondok a családból című nagyjátékfilmje. Elsősorban főhajtás a szülők előtt, de benne van az egész viharos 20. század, amely emberek és családok életét határozta meg. A rendező szülei történetén keresztül mutatja be ezt a nagyon összetett, háborúktól és diktatúráktól megtépázott századot, amely a húszas évek elején azzal kezdődött, hogy egy ország hullott szét darabokra. A határok átrendeződésével kezdődik Fekete Ibolya családtörténete, a határ innenső oldaláról, Székelyhídról menekül a család a túlsó oldalra. És az első költözés von azután maga után számtalan hurcolkodást, Debrecentől Budapestig és szerte Magyarországon, szinte harminc alkalommal. Ez az a vonulás, amit végigkövetünk a vásznon, lépésről lépésre, párhuzamosan a század eseményeivel, háborúval, egy kis békével, besúgásokkal és árulásokkal, 56-al, kommunizmussal. A film történelmi részét dokumentum-felvételek nyújtják, fényképek és mozgóképek. A család történetét pedig szintén fotók, nagyon sok régi felvétel, és rengeteg emlék, anekdota, amely minden családnak sajátja.
Szertelen, vidám, bolond család, ahogy a cím is jelzi. És tele humorral, mert csak így lehetett átvészelni helyzeteket, éveket, megoldani a problémákat. Az édesanya, akit Básti Juli és a forgatáskor 101 éves Danuta Szaflarska alakít, az életben is nehéz teremtés volt, olykor egyenesen kiállhatatlan és uralkodó. A végtelenül szerény apa, akit Gáspár Tibor jelenít meg, mindig is tudta, hogyan kezelje az édesanya szeszélyeit, bolondságait. Az összeállításban megszólal a rendező, Fekete Ibolya és Gozon Framcisco operatőr.
Szerkesztő: Szuszámi Zsuzsa.