A Marosvásárhelyi rádió 58. születésnapját köszönthetjük lelkesen, hiszen újabb frekvenciával bővül a magyar szerkesztőség adása, Marosvásárhely körzetében a 96-os ultrarövid hullám már sugároz. Egyelőre u.n. kisérleti jelleggel, de néhány nap múlva hivatalosan, üzemszerűen.

Köszönthetjük elmerengve, visszatekintve az elmúlt évtizedekre. Arra az első, torokszorítóan izgalmas napra, amikor első adásait sugározta a rádió, amikor még kérdéses volt, hogy Kádár János, az MSZMP éppen Marosvásárhelyre látogató első titkára, Magyarország vezetője fogja elvágni az avatási szalagot, vagy a néptanácsi választások köszöntésére időzítik az első műsort. A néptanácsi választások győztek, Kádár elvtárs annyira megbízott a testvéri Román Munkáspárt vezetőiben, hogy csak a számára szervezett népgyűlésen szónokolt, a rádióhoz nem ment el. Az egykori műsorpapirokban nyoma sincs annak, hogy a szomszédos és baráti ország vezetője mikrofontávolságra járt a marosvásárhelyi Rádiótól.

A szerkesztőség célkitűzéseit mégis úgy meg tudta fogalmazni az induló csapat, hogy az Máig érvényes – A Székelyföld Rádiója. Örömmel jelentették, hogy 1958 március másodikán megszólalt a Székelyföld. – aztán pontosítva – A magyar Autonóm Tartomány Rádiója. Igazgatója Papp Ferenc író volt, mellette Kőrösi István, kiemelkedő munkatársai Soós Árpád, Jakab Ernő, Vincze Ferenc, Lukács János, Lázár Éva. Szomorúan mondom, hogy közülük ma már senki sem emelheti ünnepi köszöntőre a poharát.

A valamikori műszakiak közül is csak Magos Dénes éldegél a szomszédban, és külön csoda, hogy Tóth Béla viszont itt van a szerkesztőségben és mind a mai napig dolgozik.

A marosvásárhelyi Rádió lassan, lassan aztán két évtized alatt Oroján Sándor irányításával az induló napi félórás adásból napi két és fél órás adást sugárzó szerkesztőséggé nőtt, amely meghatározó lett a térségben.

Hogy mennyire fontos volt, arra akkor jöttünk rá, amikor 1985 január 12.-én megszűntették, és a diktatúra nacionalista kurzusa ellenére, évről évre, ezen a napon a szélnek eresztett két szerkesztőség – a román meg a magyar – újra összegyűlt, valamelyik vendéglőben, és a fehér asztalnál emlékeztünk. Fennhangon a szerkesztőségi emlékekről szóltak e találkozók, , magunkban a remény lángját tápláltuk, hogy újraindul…

És 1989. december 22.-én szinte percek alatt újra indult a rádió, saját erőből – gépek, magnószalagok nélkül… Az élő szó, az őszinte szó ereje akkor bizonyította be, hogy mennyit ér.Tudták mások is. 1989 karácsony éjszakáján bombarobbanástól tartottak sokan, hiszen „hitelt érdemlő forrásból” hallottak a veszélyről, ami aztán csak ijesztegetésnek bizonyult, 1990 januárjában ugyanígy a kézigránát – gyakorlógránát – a rádió kertjében. Lelkük rajta. 1990 puccsista tűntetései a Marosvásárhelyi Rádiót is célba vették, és 1990 márciusa eseményeinek kereszttüzében állt a marosvásárhelyi rádió. Sokan büszkék arra, hogy akkor mertek bátrak lenni. És hogy azóta mennyi idő telt el, mutatja, hogy már nyugdíjasok sokan, azok közül, akik 89-ben, 90-ben jöttek a rádióhoz – Kinizsi Gyöngyi, Borbély Melinda, Miklós Tibor, kelemen Ferenc.

A rádió a hallgatókért van, ehhez akartuk szabni műsorainkat is, és első megegyezésünk alapján úgy hangoltuk össze a bukaresti, a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a temesvári rádió műsoridejét, hogy reggeltől estig lehetett hazai magyar nyelvű rádióműsort hallgatni. Az évek szétzilálták ezt az adásidő beosztást, de megmaradt a program, a törekvés, hogy egész napos magyar nyelvű rádióra van szükségünk.

Lassan, apránként nőtt az adásidő, és három évvel ezelőtt elindulhatott a magyar nyelvű adás reggeltől estig. Nem 24 óra, csak 15, de reggel hattól este kilencig. A szerkesztőségben sokan töprengtek, hogy lesz, mint lesz, de a vita nagyon rövid volt, amikor kiderült, hogy két évtizede szakmai igényünket úgy teljesítik, hogy frekvenciát, adásidő kapunk, de új munkatársakat nem. Annyi munkatárssal, annyi pénzzel kell 15 órás adást készíteni, mint amennyivel a 7 órányi készült. Ennyi többletmunkát épeszű ember nem szokott vállalni, de mi szolgálattételre jelentkeztünk, ki 58-ban, ki 78-ban, vagy 89-ben. A Marosvásárhelyi Rádió szerkesztőségé néhány perc alatt egyöntetűen vállalta, hogy összeszorított foggal, de elfogadja a kihívást.

Az új körülményekhez tartozott, hogy az új frekvencia éppen Marosvásárhelyen alig volt észlelhető. Sok hallgatót veszítettünk emiatt, s lassan, lassan, évek során sikerült visszanyernünk eredeti hallgatottságunk – egy részét.
A felmérések szerint a Marosvásárhelyi Rádió piacvezető Erdély keleti térségében. Vagyis kb. 30 másik rádió között kell helytállnia, de összesen talán 45 rádió is van, amely interneten, kábeltévén, hanghullámon sugároz magyarul, vagy magyarul is. A Marosvásárhelyi Rádió listavezető annak ellenére, hogy sok kereskedelmi rádió is indult, hogy a parabolaantennák, majd a kábeltévék révén a tévécsatornák is beköltöztek a házunkba. Hol vannak már azok az idők, amikor autókaravánok indultak a bánffyhunyadi dombokra tévéközvetítést nézni… Tévék és rádiók áradata ellenére is a Marosvásárhelyi Rádió tovább is erősödhet.

Most már adás körzetünk túlnyomó részét jó minőségben fedjük le. Persze, továbbra is kétszeres terhelés alatt dolgozik a szerkesztőség. Feltehető a kérdés, hogy meddig bírjuk? A választ mi megadtuk, akkor, amikor elvállaltuk, hogy dolgozunk, mert a Marosvásárhelyi Rádió, a régió közszolgálati rádiója. Ameddig van beszéd ezen a vidéken, addig rádiónak is lennie kell.

58 éves a rádió, kérdés, hogy merre fejlődik tovább? A fejlődés kézenfekvő iránya az internet felé mutat, s ezen az úton a kép is kezd behatolni a rádióba. Nézhető rádióra számítsunk a következő években, amikor képet, írást is közvetítünk a hang mellé.

De alapvető mégis a hang marad. A tiszta, csengő hang.

Remélem, hogy a Marosvásárhelyi Rádió hangja a következő 58 évre is tiszta marad. S a történelem fordulópontjain biztosan látszani fog, hogy a Marosvásárhelyi Rádió valóban e tartománynak, a Székelyföldnek a rádiója, úgy, ahogyan annak idején megszületett, és azért született úgy, mert nem is születhetett másként.