Olvasom, hogy politikai témákról készített közvélemény-kutatástaz INSCOP, az Adevărul napilap megrendelésére. Ebben aktuális törvénykezdeményezésekről, esetleges kormányváltásról, de Székelyföld autonómiájáról is megkérdezték a lakosságot.

Székelyföld autonómiájáról a válaszadóknak csupán 7,1%-a volt “jó véleménnyel”, 72,2% pedig rosszal; 11,2% százaléknak se nem rossz, se nem jó véleménye nem volt, 9,5% pedig nem válaszolt.

A fenti számsorból aztán két-három helyen máris olvastam a szomorú kritikát, hogy csak kevesen támogatják, alig valakik, a nagytöbbséget nem érdekli, stb, stb.

Erősen csodálkozom, ugyanis csak azt nem érdekli, aki se jót se rosszat nem mondott. Ez pedig kevesebb mint 10 %. Tehát az ország lakosságának 90 %-át kb. érdekli a dolog. Ebben a mennyiségben természetesen ott találjuk azpkat is, akik ellenzik a székely autonómiát. De érdekelni érdekli őket!

Aki kevesli a támogatók számát, az miért nem veszi észre, hogy ha összesítjük a számokat – akkor mondhatjuk, hogy 27,8 % nem ellenezte.

De nézzük tovább: a megkérdezettek 7,1%-a jó véleménnyel van róla. Magyarán: elfogadná, támogatná.

Románia lakosságának hány százaléka magyar? A 2002-es népszámlálás adatai szerint 6,6%. Ebből máris mondhatnók, hogy minden magyar támogatja a székely autonómiát, sőt, még fél %-nyi más is támogatja!

Persze, tudjuk, hogy nemn minden Magyar támogatja a székelyföldi autonómia törekvéseket, és érvként olyasmiket hangoztatnak, hogy amikor volt autonóm Magyar tartomány, akkor őt, valahol Beszterce vagy Szilágy vagy Arad megyében akkor őt megszólíották, hogy ne beszéljen magyarul. Ma nincsen magyra autonóm tartomány, de néhány hónapja történt, hogy nagyaváradon szólt rá egy orvos egy apukára, hogy ne beszéljen a kórházban magzarul a sajét, síró, vigasztalásra szoruló kislányával. Szóval ezekre az ellenző véleményekre nem igen tudok rábólintani.

Visszatérve a székelyföld autonómiáját támogatók számára:

A három megye, amely elsősorban szóbajön Székelyföld területi autonómiája szempontjából, Maros, Hargita és Kovászna megye. Ezeknek együttesen mintegy 1 100 000 lakosuk van, román és magyar együttesen. Maros megyéból nyilván valójában Marosszék területéről lehet szó, Tehát úgy 7-800.000 emberről, akik között természetesen vannak jelentős számban románok is, akik hagyományosan, immár sok évtizede olyan területen laknak, amelyen a magyarság számbeli túlsúlya mindig is adott volt. .

Az ország lakossága 21 millió körül van, ennek a számnak tehát kb 5 %-a lakik az autonómiával rendelkező Székelyföld területén. Vagyis az autonómiát sokkal többen támogatják, mint ahányan a majdani székelyföld területén laknának!

Persze, kevés ez a szám, mert az ellenzők úgy állítják be, hogy az ország lakosai többségének kellene támogatni azt, hogy egy kisebbség bizonyos jogokat nyerjen, amelyek valójában csak neki fontosak, mást nem érintenének.

Vagyis nem érintenének normális esetben, amikor mindenki megdolgozik a kenyeréért, amikor mindenkinek csak a valódi érdemeiért jár elismerés. Sajnos, az évtizedes gyakorlat azt mutatja, hogy az erdélyi megyék jövedelméből fejlesztik a hegyeken túliakat, és sajnos, ez a többlet mégsem látszik megvalósult értékként, fejlődésként!

A decentralizáció, a kormánynak, az államnak évtizedek óta meghirdetett politikája akkor valósulna meg, ha egy bizonyos területet érintő kérdésben döntő mértékben a helyi lakosságnak volna joga dönteni!

S ebben ez esetben, az a 7,1 %, amelyet az a felmérés mutatott ki, amely egész Romániára vonatkozik – bizony, bőven elegendő a Székelyföldi autonómia törvényes megszavazására!

Aki nem hiszi, kérem, számoljon utána!

Valós politikai ténzeyőként a 7,1% pedig azt jelenti, hogy az ország helyzetéért felelős intézményeknek, politikusoknak komolyan kell foglalkozniuk ezzel a kérdéssel, hiszen az autonümia támogatóinak száma meghaladja az 5%-ot, vagyis a parlamenti küszöböt.