Ha első két napon nem esett, kaptunk áldást odafennről épp eleget a harmadik napunkon. Pedig olyan jól indult a nap… Barótiak többen is elkísértek bennünket a képzeletbeli határig. Volt aki csak a szílig akart jönni,  volt aki még addig sem.  Végül mindannyian ott kötöttünk ki. Sokan kellettünk az átölelésére, mindannyian körbefogtuk a 2012-es Európa év fáját, a helyiek, Demeter Zoltán vezetésével igyekeznek minél szebben megőrizni,  illetve turistákat oda vonzani. Csalinak, remélem megtesszük mi is. Szerencsére csatlakozott hozzánk Kommer Alois volt kollégánk a német szerkesztőségről, így könnyebben átértük a fát, maradt ember fényképezni is.

Sokat nem pihenhettünk, mert már nagyon gyanús volt az ég.  Eső készülődött, de mi akkor még optimisták  voltunk. Aztán néhány méter után már az öltözködési rekordokat döntögettük.  Divatbemutatóra nem lennénk jók. Miklósvárán is vártak a központban,  de még előtte egy gépkocsiból szállt ki egy úr, Tölgyes Lajos, aki az Alsórákos – Felsőrákos út fontosságát emelte ki. Ha ott aszfalt lenne, számottevően lerövidülne az összeköttetés Erdővidék és az E60-as út között. Erről még tanulmányt is írt. Szomorú,  hogy az apáczai híd még mindig használhatatlan, 10 éve már,  és nagyot kell kerülniük azoknak, akik az európai útról,  vagy éppen oda mennének.

Miklósvárán Gecse Attila és Gyenge Sándor bácsi várt a bolt előtt. Attilával három évvel ezelőtt a “tetőn” találkoztunk. Közben eleredt az eső. Megint. Mi pedig rendületlenül haladtunk a napi célunk felé. Brassóban már vártak, így sebességet váltottunk mert az eső nem akart megállni.

Bodfaluban kocsmát kerestünk, hogy a reggel ajándékba kapott mangalicaszalonnát és túrót illetve házikenyeret, az olthévíziektől kapott zsírral kiegeszítve pompás energia bombával pótoljuk a “veszteséget”. Kocsmát nem, de egy “fájintos” buszmegállót viszont találtunk. Sofőrünk, Pujuléc- Tătar Florin – sürgött, forgott és mi meg kapkodtuk a falnivalót. Szép látvány lehettünk! Kacagtak is egy nagyot az újabb érkezők : Baróti Jocó és Kádár Balázs. De hamar becsatlakoztak a jóízű falatozásba. Sőt Brassóból elénk tekert Katona Zoltán, akinek ugyancsak jólesett néhány falat.

És, mintha az égiek is megsajnáltak volna, Brassó bejáratánál kisütött a nap, így “dísz”tekerésben vonultunk be Brassó főterére. Sokan voltak, sokan voltunk, az összetartó erő pedig a Marosvásárhelyi Rádió volt. A fénykép is tanúsítja.

A bicajos hallgatóinkkal, Hanke Rezső,  Mihály Melinda, Szász Varga Szörény és mások társaságában a Nova negyedi szabadidős tóhoz gurultunk, majd a Kaufland előtt is fotóztunk. Együtt gurultunk Négyfaluba, ahol Májer úr várt ránk,  még ő is bicajra pattant,  pedig rég tekert utoljára.

A Sára panzióban jó nagyot vacsoráztunk, aztán gondoltunk egyet és elindultunk a Szentmihály napokra, Négyfalu egyik településének ünnepére. Noná, hogy zuhogó esőben. Az Intim Torna Illegál koncertezett. És melyik refrénre értünk oda? Hát persze: Vágjál lyukat a kádba!
Az égi kádba nagy likat vágtak…