MAGYARHERMÁNY – Kovászna megye (II. rész)

A település közigazgatásilag Nagybaconhoz tartozik, tőle 9 km-re északra, a Hargita aljában, a Barót vize felső folyása mellett fekszik. Nevét valószínűleg borvizeiről kapta. Első írásos említése 1401-ből való. A dombok között kanyargó köves úton közelíthető meg Kisbacon irányából. Már messziről látszik a református templom tornya, és egy székelykapu fogadja a látogatót a falu bejáratánál. A református templom kertjében három emlékmű található. Egy az 1848-as forradalom, valamint egy-egy az első- illetve második világháború helyi áldozatainak szentelve. A református templom szomszédságában egy ortodox templom áll, melyet a falu magyar gazdáival építtetett fel a két világháború közti román hatalom. Hívei azonban nincsenek, ablakai és ajtaja ma is bedeszkázva. A lakosság többsége állattenyésztéssel foglalkozik, de sokan próbálnak szerencsét távol a szülőföldtől a jobb megélhetés reményében. A hagyományápolást többé-kevésbé mindenki magáénak érzi, de a Hámor Egyesület megalakulása óta szívügyének tartja az értékek megőrzését. Egy fúvószenekar megalakulását is támogatták. A helybeli Gimnázium Máté János helytörténész, etnográfus nevét viseli, aki Bartalis Sándor politikussal a falu szülötte. Máté János Magyarhermány krónikája (1944-1964) című monográfiát László Márton 2008-ban kötetben is megjelentette.

A szeptember 28-i műsorban Fancsal Zsolt református lelkész, Fancsal Éva református tiszteletes asszony, Komporály Sándor a Hámor Egyesület elnöke, Máté Dénes (2004), Szentgyörgyi Emma (81) és Pető Irén vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét közvetítjük.

Műsorunk a 2014 március 2-i műsor ismétlése!