SZÉKELYDÁLYA – Hargita megye (II. rész)

A település az Ége-patak völgyében fekszik, közigazgatásilag Kányádhoz tartozik, melytől 6 km-re délkeletre van. A 133-as kövezett megyei úton lehet megközelíteni úgy Kányád mint Városfalva irányából. A Dálya helynév a szláv eredetű Dalja személynév és a lakosság nemzetiségére utaló székely előtag megkülönböztető szerepű összetétele. Első írásos említése 1333-ból való. Az egykor 700 lakóst is számláló településen ma már 300 körüli a lakósság létszáma. Az elemi iskolában összevont osztályban tanulnak az előkészítő osztályosoktól a harmadik osztályosokig a diákok. A negyedikeseket iskolabusz szállítja a községközpontba. A lakosság nagy része állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozik. De az elöregedés és a vadak miatt kénytelenek felhagyni a mezőgazdasággal. A településen restaurálás alatt álló műemlék református templom várja a látogatókat. A templom körül 12. századi temetkezések nyomait találták meg, tehát már ekkor templomos hely volt. Ennek a templomnak a helyén épült református temploma a 14. század második felében. Értékes 14. századi falfestményei vannak, kazettás famennyezetét 1630-ban festették. 1794-ben átalakították, tornya 1799 és 1804 között épült. Erődített védőfal övezi, melyen 1774-es évszám olvasható. A település több neves emberrel büszkélkedhet. Itt született Bene József festőművész, Lázár Tibor gépészmérnök, műszaki író, Lőrincz József tanár, költő, közíró, irodalomtörténész, néprajzos és Bálint Lajos nyomdai korrektor, műszaki szerkesztő.

A február 17-i műsorban Bálint László alpolgármester, farmer, Nagy Viola tanítónő, Nagy Sándor a közbirtokosság elnöke, Bálint Irén és Bálint Domokos vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.

Műsorunk a 2013 február 17-i műsor ismétlése!