Felhőtlen gyermekzsivaj és szemerkélő eső

Gurul a Rádió, 5. nap.

A túra feléhez érve két találkozót is beiktattunk, egyet a farkaslaki, egyet pedig a székelyszentléleki általános iskolában. Mindkét tanintézmény tornatermében gyülekeztünk, ugyanis ez volt az egyetlen hely, ahol megfelelő körülmények között férhettünk  el.

10 órakor előbb a községközpont Tamási Áron általános iskola diákjaival beszélgettünk a Gurul a Rádió fontosságáról, a kerékpározásról, a biciklis turizmusról, majd 11 óra után, a nagyszünetet követően már a dr P Benedek Fidél általános iskola tornatermében oszthattuk a jó tanácsokat a kerékpáros turizmus hasznosságáról és arról, mit is jelent a Marosvásárhelyi Rádió a közösségünknek.

A gyerekek tágra nyílt szemekkel figyeltek, főleg amikor Geréb Péter alpolgármester, régi bicajostársunk az esésemről mesélt. Volt is nagy kacagás, de éppen ennek kapcsán fel tudtam hívni  a figyelmüket arra, mit is jelent egy pillanatnyi figyelmetlenség. Már ezért megérte pottyanni egyet.

Kicsi labdázgatás és „szópárbaj” után mindkét iskolában kiosztottuk a nekik szánt ajándékokat, elsősorban a biciklis biztonságát elősegítő fényvisszaverő reklámcsíkokat, majd a tanítónőket arra kértük, hogy ők osszák ki a szintén ajándékba hozott Marosvásárhelyi Rádiós színes ceruzákat és zsírkrétákat. Remélem legalább egy iskolai évre szóló élményt nyújtottunk a gyerekeknek…

Székelyszentlélekről az iskola tanáriában elfogyasztott kürtőskalács után immár szemerkélő esőben indultunk neki a mintegy 45 km-es távnak. Egy kis tekerés után, Malomfalván már mindenkin eső ruha volt, amelytől szerencsére két faluval odébb néhányan megszabadultunk, mert az eső sokat veszített erősségéből.

Szinte minden településen várt bennünket valaki, Kozma Juliánna kobátfalvi lakos Kiskadács határában, kapálás közben szólította le a csapatot, Farkas József székelyszentmiklósi hallgatónk pedig autóval fordult egyet csak azért, hogy váltson két szót velünk.

Székelykeresztúron megálltunk egy órácskára, egy kávé és egy tea mellett vártuk, hogy álljon el a közben elég erősen eleredt eső, mire elindultunk, újabb hallgató miatt álltunk meg pár percre. Szabó Dénes, „az idős” azért állt ki a város központjába, hogy szembenézhessen a rádiónk alkalmazottaival, illetve a Gurul a Rádió csapatával.

Alig pár faluval odébb, Alsóboldogfalván régi kedves ismerősünk, Bán Domokos szólított le, pár szóban megbeszéltük az élet „nagy” gondjait, de ez a pár pillanat is elég volt ahhoz, hogy szorosabbá fűzzük a Marosvásárhelyi Rádió és egyik hallgatója közötti kapcsolatot.

Innen szinte egyhuzamban tekertünk Segesvárig, nehogy még egyszer rázendítsen az eső. Elhaladtunk a Petőfi emlékhely előtt is, néhány pillantással emlékezve költőnkre.

Az E60-as országúton kettőzött figxelemmel és fegyelemmel haladtunk a Kaufland üzletéig, ahol az üzletvezető már várt bennünket. A közös fotót követően pár hallgatónkkal osztottuk és szoroztuk a mai valóságot, majd gyorsan a szállásunkra tekertünk.

A következő tudósítás már fedél alatt ért és éppen akkor kezdett rázendíteni egy újabb esőhullám. Ma szerencsésen megúsztuk a csapadékot, de keddre sem jobbak a kilátások. Mégis, milyen az ember? Az optimista fajtája? Azt mondtuk, hogy már így is jobban állunk, mint a tavalyi túránkon, mert jóval több volt a napos, szép napunk, mint egy évvel korábban.

Korán fekszünk, mert kedden 85 km vár ránk, az idei túránk leghosszabb napja következik: Segesvár – Szenterzsébet – Kund – Balavásár – Gyulakuta – Hármasfalu szakaszon. Eső nélkül nem is olyan sok…. De esővel?

  • Kulcsszavak
  • Nincsenek kulcszsavak.

Hagyj üzenetet
A * jelölt mezők kitöltése kötelező*

Adatforgalom / Forgalmi jelentés

Most adásban

Live Video

Partnereink