• FM: 106,8 Mhz • 96 Mhz • 92,3 Mhz
  • AM: 1323 Khz • 1197 Khz • 1593 Khz
My Social Profile
Marosvásárhely, Romania
  • Valuta árfolyam

  • EUR4.9730 RON
  • USD4.6085 RON
  • GBP5.8167 RON
  • HUF1.2583 RON

Népismeret, szolgálat, jövendő – Táborok, tanulmányok negyedszázada

Dokumentum-könyv  a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskola által szervezett táborokról, tanulmányutakról 1993-2018 között.
04 Kántortanítók 2
A marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző Főiskolát 1990 őszén alapították a történelmi magyar egyházak képviselői és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Maros megyei szervezete.
Az 1990/91-es iskolai évtől egyházi összefogással egy érettségi utáni 3 éves ökuménikus kántor-tanító főiskolát szerveztünk a marosvásárhelyi 500 éves Református Vártemplom mellett”. Célunk olyan magyar kántor-tanítók nevelése, képzése, akik alapos felkészülés után az ország bármely magyar lakta vidékén hivatástudattal fogják teljesíteni nevelői feladataikat, egyházi kötelezettségeiket.
Egy 1992 július 22-én kelt beadvány alapján a Tanügyminisztérium nyilvántartásba vette mint „egyházi magánkezdeményezés alapján” létező iskolát, de állami támogatás biztosítása nélkül.
Az iskola vezetésére az alapító marosvásárhelyi egyházak képviselőiből és szaktanárokból Kuratórium alakult, amely Fülöp G. Dénest, a marosvásárhelyi református vártemplom lelkipásztorát választotta elnöknek.
A főiskola életének első három éve a kezdet nehézségeivel és azok leküzdésével, hol csüggedéssel, hol reménykedéssel telt. Ebben a nehéz időszakban az iskola fennmaradását a felekezeti összefogás, a tanárok és lelkészek önzetlen hozzáállása, a hallgatók kitartása, és nem utolsó sorban a külföldi testvér egyházak, gyülekezetek és magánszemélyek támogatása biztosította.
A vártemplomi és a nagykőrösi református gyülekezetek testvérkapcsolata alapján, melynek dr.Fodor Ferenc nagykőrösi és Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi lelkipásztor volt a kezdeményezője, még 1992-ben testvériskolai kapcsolatot létesítettünk az akkor éppen újjáalakult és önállósodott, államilag elismert hasonló típúsú tanintézménnyel, a Dunamelléki és Nagykőrösi Hitoktató és Tanítóképző Főiskolával, amely jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Kara.
1992 júliusában egy megállapodás született, Nagykőrösről dr. Szenczi Árpád, akkori megbízott igazgató, Marosvásárhelyről Barabás László, a főiskola megbízottja között. E megállapodás szerint a két iskola nemcsak testvériskolai kapcsolatot létesít, hanem 1992 szeptemberétől a marosvásárhelyi a nagykőrösi főiskola kihelyezett tagozataként működik.
Az 1994-től Nagykőrösön szerzett tanítói okleveleket itthon honosíttatni kellett. A honosíttatás útja hosszú és göröngyös volt, de mégis járhatónak és eredményesnek bizonyult. Kezdetben a jelölteknek Bukarestben kellett különbözeti vizsgákat tenniük, később a tantárgyi tervek alapján történt a honosíttatás. Minden Nagykőrösön kiállított oklevelet sikerült honosíttatnunk. A honosíttatást nagyban megkönnyítette, hogy a tantárgyak között természetes módon szerepelt, a romániai tanítóképzés programjának megfelelően a román nyelv és irodalom, és tanításának módszertana, Románia földrajza és történelme. Képzésünk általános helyzete 2010 óta a Károli Gáspár Református Egyetemen, a Tanítóképző Főiskolai Kar kihelyezett tagozataként tovább erősödött. A tanító szakos alapképzés akkreditációja 2012-ben, a kántorképzésé 2015-ben megerősítést nyert.
2008-tól kezdődően, a nagykőrösi Tanítóképző Főiskolai Karon megszerzett tanítói okleveleket az egységes európai felsőoktatási rendszernek és a romániai vonatkozó törvényeknek megfelelően egyetemi fokú oklevélként ( diploma de licenta ) honosítják. A honosítás folyamata is egyszerűbbé vált, lényegesen lerövidült.
Az 1990-es évek közepén megalapítottuk és évről-évre bővítettük főiskolai könyvtárunkat, és így az első évtized végére már több mint 5000 kötetből állt. A könyvtár bővítésére szánt összegekből, pályázatok és adományok révén beszereztük a romániai oktatásban érvényes és sokszor változó tankönyveket és olyan pedagógiai, egyházi-teológiai, módszertani, zenei szakkönyveket, amelyeket szintén oktatási segédeszközökként tudnak felhasználni. A könyvtár fejlesztésében és iskolánk oktatási-informatikai eszközökkel való ellátásában nagy segítséget kaptunk a nagykőrösi főiskolától. Könyvtárunk a tanárok és a diákok alapvető jegyzet és tankönyv szükségleteit ki tudja elégíteni, sőt városunk jól ismert és keresett pedagógus könyvtárává vált, de folyamatos bővítése évről évre folyamatosan zajlik.
A hangszeroktatáshoz szükséges elektromos orgonákat és harmóniumokat, illetve az opcionális hangszerórákhoz szükséges gitárok, hegedűk és egyéb hangszerek gyűjteményét leginkább egyházi adományokból biztosította a főiskola. Újabban pályázati támogatásokból sikerült gazdagítani hangszerállományunkat.
A főiskola fennállásának huszonötödik évében a tanítói szakon megközelítettük az ezres lélekszámot, végezni kilencszázan végeztek illetve diplomáztak. Nem nagy szám az ezer, de erdélyi magyar nemzeti és egyházi közösségünk számára ez már jelentős emberi erőforrás. Az elmúlt években is a legtöbbjük erdélyi szülőföldünkön a választott hivatásában vagy azzal rokon szakmában tudott elhelyezkedni, itthon keresi a megélhetés és boldogulás útjait. Végzettjeink közül többen, főleg a tömbmagyarságban vezető pedagógus szakemberek, iskolaigazgatók, a civil társadalom és a kulturális élet aktív tagjai. Másutt, egy-egy kisebb településen, szórványvidékeken egyszemélyes intézményként ők a „magyar óvoda”, a „magyar iskola”. A templom és iskola egységében egyházaink, lelkészeink mindig számíthatnak reájuk.
A könyv szerzőjével, a marosvásárhelyi Kántor-Tanítóképző főiskola volt igazgatójával, dr. Barabás László néprajzkutató-tanárral beszélgettünk.