Lovakkal a Radnai havasokban
A turisztikai magazinban a Radnai havasokban fogunk barangolni, mégpedig lóháton, hiszen a Bárffyhunyad melletti, nagykalotai lovarda ismét vállalta, hogy egy hegyitúrára magával visz engem is, és megmutatja a hegyi lovastúra viszontagságait és szépségeit.
Aki egyszer kipróbál egy ilyen kalandot, biztosíthatom, hogy utána már nem tudja elképzelni az életét ezek nélkül a különleges kirándulások nélkül. Volt benne ámulat, a hegycsúcsok és tavak csodálata, az Ünőkőnél és a Lála tavaknál például, volt benne Zergeösvény, ahol csak bugdácsolni tudtunk, a lovakat száron vezetve, első nap el is tévedtünk, mert egy turistaút csak térképen létezett már, volt olyan is, hogy egy lefelé zúduló patak medrében kaptattunk felfelé, és ami engem illet, még egy esés is belefért.
Bethlendi Istvánnal, a túravezetővel, a lovarda tulajdonosával kezdünk, aztán a résztvevők Marton Adorján, Kun István, Berecz István és a segéd-túravezető, Bogdán István is megszólalnak sorban.
Marton Adorján, edző, volt díjlovas: „Amikor este fél tízkor odakinn a ködben bóklásztunk, megfogadtam, hogy soha többet!”
Kun István, amatőr néptáncos, egy hagyományőrző lovascsapat tagja: „A Zergeösvényről? Arról inkább ne beszéljünk?”
Berecz István, fogathajtó: „A Radnai havasok szinte ugyanazt az élményt nyújtja, mint az Alpok! De kemény túra volt! Kicsit veszélyes a sziklák miatt””Féltetted a lovakat?” Igen!”
Bogdán István, segéd túra-vezető: „A lovastúra mindenképpen kihívás volt! Mégsem volt az, amihez szoktunk! A társaság az okés volt! Örültem az allatorvosoknak! Biztonságban éreztem a lovakat!”
Bethlendi István, lovardatulajdonos, túravezető: „Ez egy összeszokott társaság, a társaság magja most jött velem hatodjára túrázni. Nemigazán okoztunk komoly csalódást egymásnak eddig!”.
