KÁPOLNÁSFALU – Ha van rend, van haladás (II. rész)
A 2019 április 7-én jelentkező Falu világa műsorban a Hargita megyei Kápolnásfalut mutatjuk be. A település községközpont, a Központi Hargita hegység délnyugati előterében, a Nagy-Homoród és a Kis-Homoród folyók vízválasztóján, a 13A jelzésű országút mentén, Székelyudvarhelytől 22 km-re valamint Csíkszeredától 30 km-re fekszik 875 méter tengerszint feletti magasságban. Első hivatalos írásos emlék az 1722-ből származó csonka anyakönyv. A terület már a XI-XII. században lakott hely volt. A 150 éves török pusztítás és a protestantizmus terjedésekor a község sok nehéz napot élt át. Fekvésénél fogva, sokszor került portyázó hadak, később az erdélyi fejedelmek átkelő vagy gyülekező katonai hadak útjában, akik állandóan zaklatták, zsarolták az itteni lakosságot. Emiatt a fejlődésnek indult község elpusztult. Istvánfy plébános 1724-ből származó „Monográfiája” leírja, hogy a falut Bocskay István telepíti vissza 1604-ben. Főleg Csíkból, Gyergyóból és Háromszékről hoz családokat. A község legelső kápolnája 1710-ben épült, helyébe 1797-ben emelik a mai templomot. 1844-1845-ben építette a község a temetői kis kápolnát a Szentkereszt felmagasztalására. Ezt a napot ma is ünneplik. Ha végig vonulunk Kápolnásfalun szép, rendezett gazdaságokat látunk. Az utcák képe megváltozott, a közintézményeket felújították és lassan az újabb beruházások is elkészülnek. Az új iskolát benépesíti a sok gyermek, ahol nem csak tanítják, de nevelik is őket a pedagógusok. A gazdálkodók mellett a vállalkozók is hozzájárulnak egy élhetőbb község létrejöttéhez.
Az április 7-i műsorban Major Sándor római katolikus plébános, Kele Erzsébet (69) és Kele János (72), Balázs Enikő tanítónő, Benedek G. István, Lőrincz Zsolt vállalkozó, Lőrincz Mária Melinda panzió tulajdonos és Both Lajos a közbirtokosság elnökének vallomásai alapján kapunk képet a hajdani és a jelenlegi faluról. Összeállításunk második részét sugározzuk.
Műsorunk a 2019 január 13-i műsor ismétlése!
