Hegyi lovastúra az Erdélyi Szigethegységben
A lovastúrák egyre népszerűbbek lesznek, főleg a magyarországi turisták körében, akik ide jönnek Erdélybe, hogy olyan kalandos hegyitúrákon vegyenek részt, amelyekre otthon nincs lehetőségük. Nemrég alkalmam volt elkísérni egy ilyen csapatot az Erdélyi Szigethegységben, erről a lovaskirándulásról szól a Turisztikai magazin. Olyan élmény ez, amely életreszóló lehet, és ha egyszer az ember „megfertőződik” ezzel a szenvedéllyel, akkor soha többé nem tudja abbahagyni.
Az összeállítás a helyszínen készült a kirándulás alatt és utána a szálláshelyen. Előbb a túravezetővel, Bethlendi Istvánnal beszélgetünk, akit a lovas kirándulás ebédszünetében sikerült megszólaltatnom. Bethlendi István ezelőtt tíz évvel alapított lovardát, és azóta viszi túrázni a vendégeit, és tanítja a kicsiket lovagolni. Mivel a hegyek és a természet szerelmese is, nemcsak a lovaké, ezért igyekszik mindig olyan túratervet összeállítani, hogy az Erdélyi Szigethegység szépségeit is bemutathassa a túrázóknak. Bánffyhunyad mellett, Nagykalotán lakik, feleségével, két gyerekével és 40 lovával együtt. A patások ridegtartásban élnek, szóval kinn a mezőn legelnek télen-nyáron. Ettől szép a bundájuk, nem félnek a vadaktól, a villámlástól, és ilyen szempontból nagyon megbízhatóak. Bethlendi Istvánt halljuk tehát a következő percekben.
Ez az interjú tehát a lovastúra ebédszünetében készült, a magyarországi turistákkal, akik ezen a kiránduláson résztvettek, immár a szálláshelyen beszélgetünk.
Ádám Sándor és Szűcs Antal magyarországi, Heves megyei állatorvosokat hallottuk, akik imádják az erdélyi hegyeket, és a hegyi lovastúrákat. Mint hallhattuk, Anti már diákkorában megszerette Pádist és környékét, és azóta visszajár ide, és nemcsak a környékre kikapcsolódni. Most ismét a szervezőt, Bethlendi Istvánt halljuk:
Ez tehát a ridegtartásban élő lovak előnye, amint azt Bethlendi Istvántól hallhattuk. Ezt magam is megtapasztalhattam, mint kezdő lovas, a Harmath nevű 11 éves kanca, szépen megtűrt a hátán az öt órás túra alatt, és elviselte, hogy nem tudom rendesen irányítani.
A csapat másik három tagját is a szálláshelyen szólaltattam meg, Valkókelecelen, amely a Bélesi tóhoz közel eső románajkú település a Nyugati Szigethegység természetvédelmi területén, és ezeregyszáz méter magasan fekszik. Innen indultak a túrázók lóháton mindennap különböző helyszínekre. Most Ádám Sándor állatorvos mellett, megszólal a másik két magyarországi turista is, Turai Balázs és Sipos István. Ők elmondják: miért jönnek ide vissza évente többször is, annak ellenére, hogy az itteni emberek, szerintük, nem vigyáznak kellőképpen a természetre. Aztán végül, de nem utolsó sorban, a legfiatalabb lovast is megkérdezzük, Bethlendi Emmát, aki még csak tízéves, de már tapasztalt lovasnak számít.
A március közepén szervezett lovastúra egyik napján nekem is volt szerencsém résztvenni, köszönet a szervezőnek, lovardatulajdonosnak, Bethlendi Istvánnak, hogy megbízott bennem, és volt bátorsága magával vinni erre a csodálatos hegyitúrára, a Nyugati Szigethegység természetvédelmi területén, ahol természetesen megengedett a lovaglás. Remélem önök is kedvet kaptak egy ilyen kalandra, lóháton minden időben, télen-nyáron lehet túrázni, nincsen semmiféle korhátozás. Bódizs Edit összeállítása.
