Nagy Botond fiatalkorában azon kapta magát, hogy a futball iránti rajongását felváltotta a színház iránti érdeklődése. Az idők elteltével egyre és egyre közelebb került a színházhoz, elsőként színész szeretett volna lenni, majd koreográfiában gondolkozott, végül a rendezés művészete mellett döntött.

Fiatal rendezőként, mostanra már több színháznál is dolgozott, és olyan nagyoktól tanulhatott, mint Radu Afrim, Tompa Gábor, és Bocsárdi László.

„Úgy hiszem, hogy a színház manapság olyan luxus, mint a szappan, és a napfelkelte, lehet nélküle élni, de érdemes-e?” – tette fel a kérdést Nagy Botond rendező, Parti Nagy Lajos írót idézve, a Trendetlenség műsor meghívottjaként.

Szerkesztő: Magyari Izabella