A temetőinkben él tovább az életünk
Múlt szombati meghívottunk szerint, a temető összeköt minket, hisz véglegesen egybezár a sír férjet és feleséget, szülőt és gyermeket. Legtöbbször, a sírkőre írt nevek igazolják mindezt. A temető összeköt, pedig vasárnaponként egyik családtag a református templomba megy imádkozni, a másik a római katolikus templomba, de a temetés után egy sírban nyugszanak. A temető elválaszt, hiszen a baráti társaság egyik tagját az egyik temetőbe hantolják el, másokat más helyen.
A temető összeköt, mert egy faluban ugyanoda temetik az egymással szemben álló haragosokat és ellenségeket. A temető ugyanakkor elválaszt, mert egykori barátok és osztálytársak határokon túl halnak meg. A temető hazahív. Évente legalább egyszer Budapestről, Bécsből, vagy a nagyvilágból hazajönnek a még élő- és öregedő gyermekek az őket felnevelő szülők sírjánál gyertyát gyújtani, mert a temető életünk egy része.
Meghívott: Ötvös József volt református esperes, a Vártemplom lelkipásztora, akivel az adás szerkesztője, Nagy-Bodó Tibor beszélgetett.
