Barangolás Csillagösvényen… Gurul a Rádió, 4. nap

Jól van. Nem fokozom tovább. A csodás és mesés után nem találok megfelelő jelzőt a mai napra. Gurul a Rádió, október másodika, a túránk negyedik napja.  Közben, hála a modern technikának, az írásom felénél rájöttem, mi találna leginkább a mai napra: Barangolás a Csillagösvényen… Türelem, kiderül, hogy miért..

Kitűnő időjárás, ragyogó napsütés, Udvarhelyszék minden szépségét megmutatta a koraőszben. Most éppen két szúnyogot csaptam le. Csak tudnám, honnan kerülnek elő, mikor néhány napja a fagypontot közelítette a hőmérséklet… Na mindegy. Ez sem tudja elrontani a jó kedvemet.

Farkaslaka, Barangoló panzió. Ez volt a mai célállomásunk. Kilométerben nem sok. Vasárnap van, mi is megérdemeltünk egy kis pihenő tekerést. A napunk úgyis hosszabb lett, mint egy normális munkanap, de mi éppen ezt szeretjük a „gurulásunk”kor.

Szentegyházán már induláskor kibővült csapatunk. Azaz helycserés támadás révén, Szép Zozó kollégánk és barátnője, Emese helyett Geréb Péter, Farkaslaka alpolgármestere és lánya Hanna érkezett. Matematikailag ugyanannyian voltunk… Tartalmilag egy kolléga és barát helyett egy barátot és lányát kaptuk. Matematikailag egyenlőség jelet lehetne tenni a kettő között? (micsoda filozófikus kérdések jutnak eszembe éjfél előtt pár perccel?!).

Péter régi barátja a Rádiónknak, még szentléleki falufelelőskésnt simertük meg, ma már második mandátumát tölti Kovács Lehel polgármester helyetteseként Farkaslakán. Azért mi huncutul a községre is figyelünk minden esztendőben és látszik az utóbbi néhány évben a fejlődés. És ezt nem az udvariaskodás mondatja, vagy íratja velem, hiszen a helyiekkel már régóta barátiabb a kapcsolatunk annál, hogy udvariaskodnunk kellene egymással. Sértő is lenne, ha nem így lenne.

Szóval Péterrel és Hannával kiegészülve vágtunk neki az első pár kilométernek, sőt! Meglepetésünkre György Attila fogyatékkal élő fiatalember is csatlakozott hozzánk egy háromkerekű biciklivel. Nagy élvezettel fogadtam a Paralimpia után egy igazi, bátor fiatalembert, aki – bár speciálisabb sok kortársánál – mégis vállalta, hogy a település határáig elkísér bennünket. Attila a Szent Gellért alapítvány speciális iskolájába jár, IX,-es tanuló, nemsokára tölti a 17 évet és nagyon szereti a számítástechnikát.

Én pedig az aszfaltot :)

Történt ugyanis, hogy éppen a telefonomat próbáltam előkotorászni a tokjából, és egy pillanatra nem figyeltem oda és átestem Attila első kerekén… Szerencsére semmi baj nem történt, de csapattársunk, Balázs éppen akkor kezdett el filmezni. Igy az örökkévalóságnak is megmarad az intő jel, mit tesz, ha az ember egy pillanatra figyelmetlenné válik. Én „olcsón” megúsztam. Ezek után Attilával egy remeket interjúztam és nagyon drukkolunk neki, hogy álmai valóra váljanak.

Kápolnásfaluban egy egész Benedek család várt. Kicsi, nagy kint volt az útszélen, hogy bevezessenek a faluba.  Igen, mert a falu nem csak annyiból áll, amennyi áthalad rajta a 13A jelzésű országútból…

A lényeg jóval bennebb található. Rendezett udvarok, részben piskótázott főutca és egy gyönyörű panzió az út végén.  A Csillagösvény nevű vendéglátóegység mindannyiunkat ámulatba ejtett. A főútról nem látszik, a település felső végében található és onnan zavartalan a rálátás a Madarasi Hargitára. Egy erdélyinek, székelyföldinek kell-e ennél több? Európai pénzekből valósult meg a projekt, geotermikus fűtéssel látják el a szobákat és az éttermet és nagyon finom volt a kávé és a tea. És jövőre máris van egy meghívásunk. Kellene gurulni tizenhetedszer is!

Kápolnásról egy csöppnyi ereszkedés után máris a túránk újabb barátainál találtuk magunkat. A Lobogó panzióban ezúttaé se nem ettünk, se nem ittunk, csak régi barátainkat köszönteni álltunk meg. Sokszor kisegítettek, mikor a Gurul a Rádiónak szüksége volt rájuk, most csak tiszteletünket tettük.

Új köntösben van – legalább is belülről – a régi Homoród szálloda, új tulajdonossal próbálják felvenni a küzdelmet a szolgáltatásiparban. Hajrá!

Megmászva a Cekend tetőt ismét elénk terült a Madarasi Hargita, mögötte a csíki Hargitával. Egyik kedvenc szakasza a csapatunknak, fantasztikus látvánnyal. Innen már csak ereszkedni kellett Székelyudvarhelyig, ahol előbb a Kauflandnál vártak a hallgatóink, majd a Kováts fényképészetnél elkészült egy újabb, ősrégi technológiával készült fehér –fekete fényképünk, amelyet utólag majd elküldenek, vagy elhoznak nekünk. Közben megtudtunk egyet-s-mást a fényképészet kulisszáiból, arról, hogy ki mennyire támogatta vagy éppen gátolta őket, de tény: Európa, vagy legalább is Kelet-Európa egyetlen napfényes fényképészeti műtermében járhattunk, ahol több tízezer negatívot őriznek, többek között immár hármat a Gurul a Rádióról is.

A napot Farkaslakán fejeztük be a Barangoló panzióban, amely nem olyan rég készült el, de cégtáblája nincs is az úton, mégis foglaltak a szállásai még 2018 szilveszterén is. Természetesen évközben, az iskolakezdés utáni periódusban csökken az érdeklődés, de a hagyományos ünnepekkor telt ház van. Ilyen „ünnep” a  Gurul a Rádió is, amely negyedik napja végén egy baráti, videóvetítéssel egybekötött beszélgetésre is sor került.  Közben pedig a rádión keresztül értesülve kereste fel a guruló csapatunkat Kincses Előd ügyvéd, aki éppen ma töltötte 75. életévét és testvére, Kincses Elemér marosvásárhelyi rendező, akik ezzel a cselekedetükkel tényleg meglepték a karavánunk tagjait. És még egy pohárköszöntő is elhangzott, kicsit hosszabb volt annál, hogy: „Na!” :)

Az ég egyelőre tiszta, mi felhőtlenül boldogok vagyunk, a meteorológusok szerint pedig lehűlés és eső várható. A mi felhőtlen boldogságunkat azonban semmi sem tudja elrontani.

Jó éjszakát, vagy reggelt/napot, attül függően, hogy mikor olvassák el. Farkaslaki időzóna szerint, most egy óra van….

  • Kulcsszavak
  • Nincsenek kulcszsavak.

Hagyj üzenetet
A * jelölt mezők kitöltése kötelező*

Adatforgalom / Forgalmi jelentés

Most adásban

RÁDIÓDIDAKTA

Live Video

Partnereink