A MOGYE magyar tagozatának jövőjéről egyeztettek

A Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület szervezésében nemrégiben zártkörű megbeszélést tartottak a MOGYE magyar tagozatának jövőjéről, azokról a lehetséges/elképzelhető intézményi keretekről, amelyek hosszú távon biztosíthatnák a magyar nyelvű orvosképzést.

A civil szervezet által kezdeményezett rendezvényen részt vett a MOGYE magyar tagozatának néhány aktív tanára, köztük Brassai Attila professzor is.

Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője szerint a nem megfelelően előkészített tanácskozások hiteltelenné teszik a magyar orvosképzés ügyét.

Erdei Edit-Zsuzsánna összeállítása

Forrás: Dr. Erdei Edit-Zsuzsánna
  • Kulcsszavak
  • Nincsenek kulcszsavak.
Válaszok

Tisztelt Szabó Béla professzor úr!

Ön előszeretettel próbálja lejáratni dr. Ádám Valerián személyét és minden alkalmat megragad, hogy az RMOGYKE tevékenységét, rendezvényeit bírálja. Korántsem volt szó bombasztikus felvezetés melletti nagy horderejű döntések bejelentéséről, csupán vélemények, ötletek hangzottak el. Ez a rendezvény valójában egy meghiúsult konferencia esetére tervezett B-változat volt.

Nincs azzal semmi baj, hogy észreveszi más szemében a szálkát, de ugyan bizony a sajátjában lévő gerendát nem látja? A MOGYE ügyét erős hittel és kitartással lehet a megoldás felé terelni, semmi értelme a számmisztikába merülni: ön azonban rendkivül fontosnak tartotta kétszer is megemlíteni a 30 nagykövetet és hogy a konferencia tulajdonképpen csak kerekasztal-megbeszélés. Szerintem lényegtelen, hogy milyen kategoriába sorolunk egy rendezvényt, addig amíg az az ügyünk holtpontról való kimozdítását és előrehaladását hivatott szolgálni.

Egyébként a nagykövetek a MOGYE magyar tagozatát ért folyamatos törvénysértések és hátrányos megkülönböztetés érdemi vitáját a magyar tagozat vezetőinek jelenlétében kívánták megejteni. Tehát, hogy világos legyen: ön nélkül értelmetlenné vált volna a konferencia. Hogy lehetett volna kényes és azonnali kivizsgálást igénylő ügyként beszámolni a MOGYE magyar tagozatának diszkriminációjáról, ha éppen az érintett, a törvényes képviselet marad távol? Én azt hiszem, erről önt is értesítik valakik és ezért minden alkalommal hidegvérrel rá is játszik!
Mivelhogy ön már rég eladta magát az elnyomó román hatalomnak (esetleg valamivel sikerül zsarolni önt), mint egy vérbeli nemzeti álharcos, szépen beszél, de semmit sem tesz. Pedig tudhatta volna, mit halaszt el: kétévente a román államelnök beszámolóra hívja az ide kihelyezett nagyköveteket, akik vállalták – az RMOGYKE lobbizásának hatására és személyesen Ádám Valerián petíció átnyújtásával járó bukaresti nagykövetségek előtti figyelemfelkeltő tüntetésének engedve – hogy tájékoztatják saját országuk vezetőségét és a román államelnököt is az ügyről (nem mintha a román elnök nem ismerné, hiszen ő is kapott egy petíciót)! De nem ugyanaz a helyzet, hogy egy kis marosvásárhelyi egyesületnek küldött jelentéktelen válasszal kitér a megoldás elől, vagy pedig nemzetközi szintre emelkedett kérdésre kell válaszolnia! Az ön jelen esetben tett múlasztása valamint az évek során felhalmozódott sorozatos megalkuvás kimondhatjuk, hogy felér egy nemzetárulással! Ön tudatosan kerüli a nagy horderejű szembesítéseket, mintha falazna az elnyomóknak. Már 2013-ban azt nyilatkozta, hogy sem a tanügyminisztérium sem az egyetem román többségű szenátusa nem hajlandó becsületesen játszani, nemhogy a világosan előírt ide vonatkozó tanügyi törvényt, de még a 2012 szeptemberében megkötött hét pontos megállapodást sem szándékszik betartani, sem rövid, sem pedig hosszú távon! Ennek dacára önök mégis erőltették a párbeszédet és vészesen halogatták a radikálisabb fellépést, mi több hevesen bírálták az RMOGYKE kezdeményezéseit, időszerűtlennek, nemkívánatosnak sőt egyenesen ártónak nevezve és nyilvánosan elhatárolódva tőlük.

A magyar tagozat intézményesen nem képviseltette magát, mert ön szerint ilyen rendezvényekkel hiteltelenítődik el a MOGYE-ügy. Véleményem szerint pedig az önhöz hasonló vezetők miatt.
Hogy a magyar oktatók mekkora érdeklődést tanusítottak, az az ön hozzáállásától is függött. Habár az egyetem magyar vezetősége hivatalosan nem képviseltette magát, de nem tiltotta meg, hogy magánemberként bármely egyetemi oktató részt vegyen a megbeszélésen. Ezzel szemben a professzor úr mégis megengedte magának, hogy az RMOGYKE rendezvényét jelenlétükkel megtisztelő aktív oktatókat lebecsülje (személyüket sorból kilógónak mutatva be) azzal, hogy szintén a számokra hivatkozva hangsúlyozta: csak hárman fogadták el a meghívást. (Egyébként 14-en ígérkeztek, de végül csak hárman jelentek meg! Ha ön másképp viszonyulna az RMOGYKE-hez és főleg ha eljött volna professzor úr, meggyőződésem, hogy egyikük sem hiányzott volna.) Nos pontosan az ilyesfajta vezetői magatartás árt az ügynek, nem pedig egy kerekasztal-megbeszélés, nagykövetek jelenléte, hiánya vagy száma.

S hogy az említett rendezvény ön szerint hiteltelen? Szerintem pedig ön hiteltelen, ugyanis már 2013-tól nyilatkozza, hogy a kilátásba helyezett polgári engedetlenség eszközeivel élni fognak. Elárulná, hogy mégis mikor jön el a megfelelő pillanat? Amikor már nem lesz kiért küzdeni? Ha pedig nem hajlandó harcolni a magyar tagozatot megillető jogogért, akkor legyen szíves adja át helyét egy alkalmasabb személynek!

Nem az első eset, hogy elutasítja az RMOGYKE közeledését, tehát együttműködésről szó sem lehet. Önt az bosszantja, hogy nem tudja szépen csendben kivárni a nyugdíjazásáig hátramaradt öt évet, mert Ádám Valerián erőlteti a MOGYE-ügy megoldását. Ezért a riport majdnem felében csak az RMOGYKE rendezvényének fontosságát probálja lekicsinyelni! De ugyanakkor végül is nem képes kiutat mutatni, csak siránkozásra telik: hogy mekkora a román ellenállás, hogy már egyetemegyesítést is emlegetnek… (Hegedüs István az egri vár áruló hadnagya is azt terjesztette a katonák között, hogy a király felmentő serege nélkül, amely nem érkezett meg Egerbe, önmagukban nem tudják megvédeni a várat! Mondja meg őszintén, ön kitől vár segítséget, a hős RMDSZ felmentő seregétől? Az ugyan a hírek szerint útnak indult, de hat éve nem érkezett meg a MOGYE várába. Hegedüs hadnagy katonái zsoldért harcoltak, nem meggyőződésből, mint a többi egri várvédő katona. Zavaró, hogy az RMOGYKE nem zsoldossereg és a nemzet érdekében még ellehetetlenített állapotában is szívvel-lélekkel küzd?)

Professzor úr, mi a vicces abban, hogy az egykoron kizárólag magyar tannyelven induló egyetem magyar tagozata lassan kiszorul saját intézményéből, és már fel-fel vetődik olyan kérdés, hogy önálló intézményként kéne elölről kezdeni az egészet, kiválva a MOGYE-ből? Hányadszor hagyjuk magunkat kisemmizni a románok által saját egyetemünkről? És az sem vicces szerintem, hogy ön sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja a felvetett kérdést. Ön mégiscsak választott tagozatvezető, akinek a hozzáállásától nagyban függ a magyar tagozat sorsa. Hogyha hat év alatt még nem kristályosodott ki önben egy jövőkép, akkor mit keres a magyar oktatást képviselők élén?
Elismeri, hogy 6 év óta nem oldódott meg az ügy, de nem sorolja fel azon fegyvertényeket amiket megvalósítottak e hosszú idő alatt. Netalán azért, mert nem sok ilyennel büszkélkedhet?
Elismeri a magyar tagozat folyamatos súlyvesztését, megemlíti az oktatók fásultságát, az újonnan érkező oktatók ön szerint nem annyira elkötelezettek a MOGYE-ügy iránt. Ebből következne, hogy ön az! De mi legyen a megoldás? – teszi fel a költői kérdést. A válasz azonban elvész az általános semmitmondás ködében (az RMOGYKE ismételt kicsúfolása még belefér!): megfelően előkészített dolgokkal és nem holmi fajsúlytalan kerekasztal-megbeszéléssel kell a magyar tagozat csatáját megvívni.
Abban meg van győződve hogy az ilyen rendezvények nem viszik előrébb az ügyet, de arról még halvány elképzelése sincs, hogy akkor mi lenne az, ami előrevinné!

És hogy mi a helyzet jelenleg a MOGYE-n a magyar tagozat vonatkozásában? Íme a büszke tagozatvezető lehangoló felelete: próbálunk túlélni, előrelépésről nem tudunk beszámolni, a lassú fogyás folytatódik. Önöknek 6 évük volt, hogy megfelelően előkészítsék a támadási tervet. Ugyan bizony megmondaná, hogy mi a fenére várnak és miért hallgatnak?
Gondoljon Dobó István egri várkapitányra, professzor úr! Nem aggasztotta túlságosan a török túlerő, nem siránkozott és nem próbálta ezzel riogatni a várvédőket. Minden harcra fogható személynek és módszernek helye volt (akár forró víz és szurok), a bátorság és hazaszeretet mércéjét használta. Így lehettek méltán híresek a várvédő egri nők. Ön pedig, professzor úr, igyekszik kicsúfolni és mellőzni az RMOGYKE-t, most mikor a román megszálló hatalom a MOGYE-vár egyik bástyáját a másik után veszi be?! Aki várkapitányként nem akar küzdeni nemzete javáért, az áruló! Aki nem akar küzdeni életéért, hanem tétlenül nézi az ellenség térnyerését, sőt igyekszik eltántorítani a harctól katonáit és a várban menedéket kereső népet, azt lekenyerezték! Mennyiért játszodja, professzor úr, a magyar tagozat jogainak ádáz védelmezője szerepét? Önnek még öt éve van a nyugdíjazásig. Ez alatt időhúzó, párbeszédet erőltető csendes küzdeleméért cserébe, valamint a hangoskodók lejáratásáért, kiiktatásáért, a tőlük való elhatárolódásért mi a jutalma? Hadd találjam ki: nyugdíjba vonulásáig nem lehetetlenítik el. Ha pedig jól játszik, azután sem…

Hagyj üzenetet
A * jelölt mezők kitöltése kötelező*

Adatforgalom / Forgalmi jelentés

Most adásban

NAPRAKÉSZ

Live Video

Partnereink